>>>Csabai Noémi osztálytanító 1. osztály
>>> Kapu Bernadett osztálytanító 3. osztály
>>> Gaálné Simon Zsuzsanna osztálytanító 4. osztály
>>> Tövisháti Román Márta osztálytanító 5. osztály
>>> Zöld Anikó osztálytanító 6. osztály
>>> Molnár Mónika osztálytanító 7.osztály, német nyelvtanár, iskolaképviselő helyettes
>>> Ásmány Gabriella osztálytanító 8. osztály
>>> Sorosy Dóra iskolaképviselő, német nyelvtanár
>>> Wágner-Ughy Tünde énektanár
>>> Kalocsai Edina német nyelvtanár
>>>Óraadó és szakkörvezető művésztanáraink


Csabai Noémi
elsős osztálytanító



Ének-zenei, művészeti iskolába jártam és érettségiztem, így a zene – különösen a klasszikus- mindig nagy szerepet játszott az életemben. Mindezek ellenére nem zenei pályán tanultam tovább, hanem a nyelvek felé vettem az irányt és végül spanyol nyelvtanári szakon, illetve hungarológia specializáción végeztem 2002-ben a Pécsi Tudomány Egyetemen.  
Egy évig tanultam és dolgoztam Madridban, ami nagyon jelentős és meghatározó éve volt az életemnek, talán mondhatom, hogy mind a mai napig. Az egyetem után nagyon motivált és lelkes voltam, hogy tanítsak, de ebből aztán egy féléves nyelviskolai tanítás után nem sok maradt, mert lehetőséget kaptam egy fehérvári multicégnél, hogy a nyelvtudásomat kamatoztatva dolgozzak az európai pénzügyi központjukban. 
Ez a döntés 15 évre meghatározta életemet, és rengeteg mindent tanultam, rengeteget fejlődtem a sok év alatt. Több pozíciót bejártam sokat láttam, tapasztaltam ezen a területen, de az ott eltöltött sok év után, már kezdett kevés lenni és éreztem, hogy valami kell, valami más… valami hiányzott az életemből. 
2006-ban született a kisfiam, aki 2. osztályos volt, amikor nagyon éreztem, hogy az a rendszer, amiben van és tanul nagyon nem jó neki, és szerencsére pont, akkor indult el a Waldorf kezdeményezés itt Fehérváron (újra és sokadszorra), amibe be is kapcsolódtam, minden erőmmel és képességemmel azon munkálkodva, hogy az iskola létre tudjon jönni a városban.  
Hatalmas tapasztalat volt ez végül, és hatalmas munka minden alapító szülő részéről, akik óriási energiákat fektettek bele, aminek meg is lett az eredménye. Számomra mind a mai napig az iskola létjogosultságát erősíti bennem (a jelenlegi 7 osztállyal, több mint 100 gyerekkel),ha visszagondolok az elmúlt évekre, az alakulásra és persze a jövőre.
2008-ban született kislányom már itt kezdte az első osztályt, így több gyermekes iskolai szülőként folytathattam a munkálkodást az iskolában, és szívesen vettem részt minden feladatban, ami energiámból kitellett, illetve ha úgy éreztem van hozzá talentumom, indíttatásom. Igazából így ismerkedtem meg szépen lassan a Waldorf iskolák milyenségével, előtte nem volt különösebb tapasztalatom vagy tudásom róla. 
Aztán az iskola indulását követő 3. évben, látva a lelkes pedagógusokat, az osztálytanítók és a gyerekek közötti mély kapcsolatot, jött a felismerés szépen lassan, hogy igen ez örömmel töltene el engem is, talán ez lehet az az út, amit keresek, amire vágytam már évek óta. Szeretnék adni a gyerekeknek és tudom, hogy én is rengeteget kaphatok tőlük. Így jelentkeztem is az Elte - Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karának a Waldorf osztálytanító képzésére, ahol jelenleg végzős hallgató vagyok.  
Hatalmas élmény és terápia volt és van is még mindig, minden a képzésen eltöltött nap.  Az elején döbbenettel láttam és hallottam olyan dolgokat, igazságokat a gyereknevelésről, a gyerekek fejlődéséről, amiket legbelül mindig is vallottam és tudattalanul is aszerint cselekedtem, viszont nem értettem, hogy ezt miért nem tanítják a szülőknek. Olyan fontos dolgok ezek, amelyeket nem hogy minden pedagógusnak ismernie kellene, de minden szülőnek is. Ugyan tanári végzettségem van, de az emlékeim szerint nem ezt tanultuk a tanárképzésen, így persze, hogy óriási erővel hatott rám minden, amit megtudtam és tapasztaltam az órákon.

Hogy igazán bekapcsolódhassak az iskolai életbe lehetőségem adódott a 2018/2019-es tanévtől napközis tanárként is részese lenni a gyerekek mindennapjainak, amit nagyon élvezek. Minden korosztállyal van lehetőségem kapcsolatot teremteni és meglátni minden kornak a szépségét, nehézségét. Nagy örömmel tölt el a sok csillogó gyerekszem látványa, kicsiké és nagyoké egyaránt, az ölelésük, ragaszkodásuk és mindaz, amik ők maguk. Hiszem, hogy „mindennek rendelt ideje van” és úgy gondolom nem véletlen, hogy most indulhattam el ezen az úton, reménnyel és hittel telve.



******************


Kapu Bernadett 
harmadikos osztálytanító 

Te leszel a 2017-2018-as tanév első osztályának tanítója. Sok évnyi állami iskolában végzett munka után, milyen érzéssel tölt el, hogy végre taníthatsz Waldorf iskolában, hiszen a te kapcsolatod a Waldorf-pedagógiával már hosszú időre nyúlik vissza?

Nehéz szavakkal megfogalmaznom, hogy milyen érzés, mert néha még most hihetetlennek tűnik, hogy mindkét vágyam teljesül lassan. Előbb szülőként, s jövőre osztálytanítóként is egy Waldorf-iskola közösségéhez tartozhatom. Kanyargós, buktatókkal, örömökkel tűzdelt út után, remélem, azt fogom érezni, hogy végre a helyemen vagyok.

Miért választottad a pedagógusi pályát? Hogy lettél Waldorf osztálytanító?

Eredeti szakmám képesített könyvelő, statisztikus, vállalati tervező. Aztán tanító, majd magyar szakos tanár, drámapedagógus és végül Waldorf-tanár.
Nekem a tanítás a mai napig egy nagy „szerelem”, olyan rég vágyott ajándék, amire sokáig kellett várnom, s attól még értékesebb, hogy nem kaptam meg könnyen és azonnal.
A vágy talán kisiskolás korom óta élt bennem, mikor még csak hárman „jártak az osztályomba”, ugyanis ennyi füzetre volt elég a zsebpénzem. Azonban a nem megfelelő középiskola megválasztásának következményeként nem jutottam be az áhított tanítóképzőbe. 1988-ban a Videotonban a pénzügyi osztályon kezdtem dolgozni több osztálytársnőmmel együtt. Sokat jártam át ide a VOK épületébe is, ahol most az iskola működik.
Négy év könyvelés és egyre több szakirányú tanfolyam után éreztem, hogy ki kell lépnem onnan és elindulnom az álmom felé, hogy taníthassak. Így 1992-ben felvételiztem a tanítóképzőbe és sikerült.
1995-ben Csóron tanítottam egy évig, majd a párommal együtt 1996-ban költöztünk Ősibe, s az ottani általános iskolában tanítottunk együtt. Közben elvégeztem a magyar szakot, majd a drámapedagógus képzést, és a drámapedagógia irányította a figyelmemet az alternatív pedagógiák felé, majd baráti körben ismerhettem meg mélyebben a Waldorf-pedagógiát. A drámás képzésen sokszor beszéltünk az „aha” élményről, ami semmilyen külső rábeszéléssel, bizonygatással nem helyettesíthető. Nekem ilyen „aha” élmény volt a Waldorf-pedagógiának megismerése, felfedezése, mely a mai napig tart, s tudom, hogy mélyebb megismerése még bőven kitolódik a jövőbe is.

Az állami iskolában is próbáltál Waldorf szellemben tanítani. Miket tudtál becsempészni a Waldorf-pedagógiai gyakorlatból? Hogy fogadták ezt a gyerekek, a szülők, a munkatársak?

Már jártam a képzésre, amikor középső fiam, Botond elsős lett a nemesvámosi Waldorf-iskolában, és akkor kezdtem én is új első osztályt. Mivel az óvodában szülőtársak voltunk, könnyű volt a szülőknek beszélnem, mesélnem erről a módszerről, legfőképp az előnyeiről. Mély antropozófiai kérdésekbe nem mentünk bele, de a legfontosabb és látványosabb módszertani eltéréseket megértették, még ha elfogadni nem is sikerült mindenkinek.
Így elsőben teljesen a Waldorf-módszerrel tanultunk meg írni, olvasni, számolni, bár nekünk április végén el kellett kezdeni a folyóírás is. Volt évszakünnep, ritmikus rész stb. A gyerekek természetesen fogadták, egy nagyon meleg, ráérős, zökkenőmentes átmenet volt az óvodából az iskolába.
A munkatársaim „úri huncutságnak” tartották, igazán mélyen senki nem érdeklődött a módszer felől az elmúlt négy évben. A vezetőim a maguk módján engedték, de követendő példaként sosem emlegették. Úgy elvégeztem a három éves képzést (plusz a nyári akadémiákat), hogy egyszer nem kértek meg, hogy beszéljek arról, miben más ez a pedagógia, ez a módszer, amivel én is tanítok az iskolában!

Vannak véleményed szerint olyan Waldorf-sajátosságok, amiket bármelyik iskola átvehetne, és amik működnének is a Nemzeti Alaptanterv keretein belül?

Igen, sok minden átültethető lenne, ha vállalnák a pedagógusok, hogy változtatnak a szemléletmódjukon, s hinnének benne, hogy érdemes megújulni. Személyes tapasztalatként négy év után nem kezdeném még egyszer ugyanígy. Csak akkor, ha indulna párhuzamos osztály is, és a szülők tudatosan választhatnák a más módszert, ha tudnák előre, hogy lassabb lesz a tempó, nem fog karácsonykor írni és olvasni a kis elsős. Sok konfliktustól menekülhettem volna meg, ha nem elfogadják a szülők, hanem ők is akarják tudatosan azt, amit én képviseltem. Ennek ellenére sok támogatást is kaptam tőlük (megvarrták a krétatartókat, a babzsákokat, megvásárolták a méhviaszkrétákat stb.) Eljöttek az évszakünnepekre, bejártak a nyílt napokra, nyitottak voltak a félévi beszélgetésekre, megvették első osztály végén bizonyítványosztásra a gyerekeknek a furulyákat. Ezért mindig hálás leszek nekik!
Nehéz ezt a felfogást képviselni egy hagyományos iskolában, amikor nem annyira a gyerekből, mint inkább a tanítandó tananyagból, a tanmenetből indulunk ki. Állandó harcban állok a tanmenettel, frusztrál a rohanó tempója még akkor is, ha a gyerekekhez igazítom, és folyton korrigálom, magyarázom. Több szabadságra lenne szükségem ezen a téren, hogy eldönthessem, mit, mikor, milyen tempóban tanítok meg a gyerekeknek.

A párod gimnáziumi Waldorf tanár. Van Waldorf gimnazista gyermeketek.  Miben más egy Waldorf középiskola, mint egy állami? 

A Waldorf-gimnáziumban különös figyelmet fordítanak az életből történő tanulásra, a valódi életismeretek megszerzésére, az önállóságra, a munka tiszteletére, a művészeti nevelésre, valamint az együttműködés képességének fejlesztésére. Minden évfolyamon van gyakorlat, mely során megismerkedhetnek a munka világával, s ez segíti őket a későbbi pályaválasztásban is. Mezőgazdasági gyakorlatra, természetvédelmi, szociális- és ipari gyakorlatra is elmennek a diákok. Ezen kívül külföldi gyakorlatokra is van lehetőségük pl. művészeti úton jártak Olaszországban az idei 13-osok. Amit lányomnál tapasztalok az a szabadabb diákélet, a stresszmentes mindennapok, a kamaszokat elfogadóbb, empatikusabb légkör és bánásmód. Érdekes, változatos tantárgyak (fafaragás, kosárfonás, varrás, bőrdíszművesség, kertészet).

A gyermekeitek mind Waldorf iskolában kezdték a tanulmányaikat vagy próbálkoztatok először az állami iskolával?

A lányom 2007-ben kezdte az első osztályt abban az iskolában, ahol mi is tanítottunk az édesapjával. Akkor még elérhetetlennek és megvalósíthatatlannak tűnt, hogy Waldorf iskolába járhasson. Mivel az első gyermekünk volt, aki iskolát kezdett, különösen érzékenyen reagáltam (főleg én) minden olyan dologra, amit akkor már tudtam, hogy nem jó neki, nem úgy kellene, nem most. Nehéz volt megtalálni azt a határt és kompetenciát ( szülő és kollégaként ), ameddig véleményt nyilváníthatok megbántás nélkül. Azt gondolom ez nem is sikerült, minden jó szándékom ellenére. Szerencsére a lányom talpraesett, jó képességű gyerek volt, így kudarcok nélkül átvészeltük az állami oktatás 8 évét. Nagy örömünkre szolgált, amikor 8-ban elment több gimnázium nyílt napjára, s végül saját döntésként választotta a Waldorf-gimnáziumot.
Azt tudtuk, hogy a fiúkat nem szeretnénk állami iskolába járatni. Így Botond 2013-ban, Bulcsú pedig 2015-ben már Nemesvámoson kezdte az első osztályt. Ez az álom azért valósulhatott meg, mert a párom addig félállásban tanított Nemesvámoson és Ősiben is, de 2013-tól már teljes állásban a Waldorf-gimnáziumban tanít történelmet és bothmert.
Jó érzéssel tölt el, mikor reggel mindhárom gyermekem egy Waldorf-iskolába indul el tanulni. Szerencsésnek érzem magunkat, hogy olyan intézményben nevelkedhetnek, ahol igyekeznek őket távol tartani a tömegkultúrától, és a mindenhonnan ránk zúduló fogyasztói társadalomtól. Ahol elfogadást, egyéni elbírálást kaphatnak.

A családi  életeteket mennyire befolyásolja a Waldorf szellemiség, milyen hatással volt rá?

Ez egy fokozatos és folyamatos váltás volt, mivel először fejben születik meg az elhatározás, a változásról és változtatásról, majd megérlelődik a döntés, de a mindennapi gyakorlatban ez egy lassú átmenet, mely a mai napig is tart. Felelős szülőként és pedagógusként tudtuk, hogy azzal, hogy a gyermekeinket Waldorf-iskolába íratjuk, egyben vállaljuk, hogy ezt a szellemiséget képviseljük az otthoni környezetben is. Szerencsére ez a fiúkkal könnyebb volt, mert születésük előtt elindultunk ezen az úton. Nemesvámoson szülőként alá kellett írnunk egy „Együttműködési megállapodást”, melyben vállaltuk, hogy gyermekeinket a Waldorf-pedagógia szellemiségében neveljük, s ezzel támogatjuk az osztálykísérő munkáját, de legfőképpen gyermekünk egészséges fejlődését. Ezt nagyon fontosnak és hasznosnak tartom.
Sajnos Waldorf-szülőként azt látom, hogy egyre több szülő csak menekülési útnak látja a Waldorf-iskolát, ahová kimenekítheti gyermekét a közoktatásból, de ez így nagy veszélyeket, csalódást és felesleges konfliktust hordoz magában, ha nincsenek tisztában a szellemi háttérrel, s nem tudja gyermekét abban támogatni, hogy hasonló értékrend és nevelési módszer hasson rá az iskolában és otthon is. Ezzel a döntésünkkel bizony vállaljuk, hogy nincs televízió, nincs tablet, nincs okostelefon, csillogó-villogó-berregő játék a kisgyermek mindennapjaiban. Ezt családi szinten sem egyszerű kezelni pl. egy karácsonyi ajándékdömpingnél. Nekünk sem sikerül maradéktalanul, de törekszünk rá. Ez nagyon nehéz az elején, saját tapasztalatból tudom, de ma már azt is látom a gyerekeimen, főleg a kamasz lányomon, hogy megéri!

Mit jelent neked a tanítás? Mit adhat a tanítás egy Waldorf iskolában? Milyen osztálytanítónak látod magad? Mi a tanári ars poeticád?

Nekem a tanítás egy nagy szerelem, s ez nem túlzás! Nem tudok elképzelni más pályát, amihez több mint 20 év után is ilyen érdeklődéssel, megújulással tudnék fordulni. Ennek azonban megvan az a veszélye, hogy el tudok veszni benne, nem érzem a ráfordított időt, mert visz a lendület, hajt a kíváncsiság. Azonban a családom, a gyerekeim, sőt magam miatt is, meg kell találnom a helyes arányokat, s tudomásul venni, hogy van élet a tanításon kívül is. Ez fontos, ma már tudom.
Az, hogy Waldorf-iskolában taníthatok, a szabadságot fogja jelenteni, hogy végre úgy és azt taníthatok, amivel egyetértek, amivel azonosulni tudok, amiben hiszek, és a legfontosabb, hogy mindezt úgy tehetem, hogy a szülők sem várnak el tőlem mást. Illegalitásból végre legalitásba kerülhetek!
Azt még nem látom, hogy milyen osztálytanító leszek, csak azt tudom, hogy milyen szeretnék lenni. Ezt is lassú átmenetnek gondolom, amíg a zsigereimből is távozik minden beidegzett, látott és átélt hagyományos iskolai gyakorlat, annak ellenére, hogy nem tudtam vele igazán sose azonosulni.
Ars poeticaként, kitől mástól, mint Rudolf Steinertől szeretnék egy idézetet írni, mely megfogalmazza mindazt, ami a neveléssel, önneveléssel, tanítással, a gyerekekkel kapcsolatban számomra az iránymutató:

„Nem az számít, hogy mit mondanak, mit tanítanak a gyermeknek. Csak az számít, hogy Önök maguk milyen emberek, hogy jók-e és megnyilvánulásaikban ezt a jóságot fejezik ki, vagy rosszindulatúak és haragos természetűek, és gesztusaikban ez tükröződik-e. Amit saját maguk tesznek, az a gyermek bensejében tovább él. És ez a lényeg. Az egész gyermek olyan, mint egyetlen érzékszerv, minden hatásra reagál, amit emberek váltanak ki belőle. Ezért fontos eloszlatni azt a tévhitet, hogy a gyermek értelmével tanulja meg, mi a jó és mi a rossz... hanem igenis tudnunk kell, hogy minden, amit az ember egy gyermek közelében tesz, az szervesen beépül a gyermek testébe, lelkébe, szellemébe. Hogy egész élete egészséges lesz-e vagy sem, attól függ, hogyan viselkednek a közelében. A hajlamok és képességek, melyek kifejlődnek a gyermekben, mind attól függnek, milyen magatartást lát maga körül."




Nyebolszin Paulina


>>> fel a lap tetejére

* * * * * * * * * * * *


Molnár Mónika 
hetedikes osztálytanító, német nyelvtanár, intézményvezető helyettes






Az érettségi után két évet éltem Németországban és nagyon megszerettem a német nyelvet, a
kultúrát, az életvitelt. Hazatérésem után német nyelvtanár szakot végeztem a Veszprémi
Egyetemen.

Az egyetem után hosszú ideig a gazdasági szférában dolgoztam, majd 2010-től lettem főállású
német nyelvtanár. Férjemmel 2003 óta élünk Székesfehérváron, 4 gyermekünk van.

2015. augusztusban kaptam meg a lehetőséget, hogy az induló székesfehérvári Waldorf Iskola
német nyelvtanári állását betöltsem.

2018 februárjától az ötödikesek osztálytanítója lettem, ez nagy öröm és megtiszteltetés
számomra. Nem szakadtam el a nyelvtanítástól se, heti néhány órában továbbra is tanítok
németet az iskolában.

2017. szeptemberben kezdtem el Solymáron a Waldorf tanárképzőt posztgraduális formában,
2020-ban, Waldorf osztálytanítói képesítéssel fogok végezni.

Képzettség: német nyelvtanár
Hobbim: mozgás, kertészkedés, olvasás
Kedvenc virágom: rózsa
Kedvenc könyvem: G. G. Márquez: Száz év magány
Kedvenc zenék: Queen, Pink Floyd, LGT és még sokan mások
Kedvenc idézetem: „ A szeretet röpít. Ha valakit szeretek, annak szárnyakat kell adnom.
Magamtól nem tudtam, hogy így van, de időközben megtanítottak rá.” (Szabó Magda)



>>> fel a lap tetejére


* * * * * * * * * * * *


Ásmány Gabriella 
nyolcadikos osztálytanító 

A 3-4. osztály tanítójaként kezdted, és a most következő tanévtől az 5. osztály osztálytanítója leszel. Nem érzed- e nehézségnek, hogy nem első osztállyal indítottad a Waldorf tanári pályafutásodat?

De, természetesen nehéz volt beleugrani a mélyvízbe. A Sors engem egyszerűen "helyzetbe hozott", és az volt a kérdés, hogy mit felelek erre, nem pedig az, hogy felelek-e. Mivel a legkisebb gyerekem 4 éves sem volt, és én az előző éveket otthon töltöttem - mindegyik gyerekemnek megengedve, hogy csak a legszükségesebb időt töltse az óvodában -, nem terveztem, hogy osztálytanítói feladatot vállalok. Jól felforgatta a családom életét ez a változás. Ugyanakkor ez a helyzet egy olyan húzóerőt jelentett számomra, ami belendítette a hivatásom iránti szeretetet és tiszteletet. Nagy szükség volt rám, méghozzá egy olyan feladatban, ami komoly kihívást jelentett számomra. A Waldorf-pedagógia metodikája nagyon különbözik az eddig tanultaktól, teljesen más embert és egy teljes embert kíván. Nem készülni kell a másnapi tanításra, nem ki kell javítani a dolgozatot, hanem a másnapi főtanításból kell vacsorát főzni, vele kell lezuhanyozni és róla kell álmodni. Olyan, mintha egy non-stop zenekarban játszanál, állandó figyelmet, előre gondolkodást, improvizálást követel, és persze mindezt olyan magas szinten, hogy a "közönség"-hez is eljusson a muzsika.

Hogyan működik a gyakorlatban egy összevont osztály tanítása? Nagy kihívásnak érzed ezt a feladatot?

Olyannyira nagy kihívásnak éreztem, hogy szinte azonnal eldöntöttük a két osztály szétválasztását. Mivel ennek a változásnak engedélyeztetési folyamaton kell átmennie, a most következő tanévtől tudjuk csak megvalósítani. Ennek ellenére a két osztály végig Fekete Júlia Pálma segítségével tudott így együtt működni, aki a másik, szeptembertől már "negyedik"-nek hívott kis csapat osztálytanitóságát is vállalta. Ebben az életkorban a gyerekek olyan sokat változnak, hogy folyamatosan szimultán kellett működnie a csoportnak. A feladatot teljesítettük, de a nagy korosztályi különbségek miatt szociálisan is a külön-külön működést tartottuk egészségesnek.

Eddig amellett, hogy főállású anyuka voltál, festettél (a honlapunkat is a te grafikáid díszítik), gyönyörű, teljesen egyedi szappanokat készítettél, zenéltél és sok más művészeti tevékenységet folytattál. Hogyan tudod összeegyeztetni most a tanítást, az anyaságot és a művészeti tevékenységet?

Ahogy mindenki, szóval nehezen :) Van tehát családom, akikkel nagyon szeretek sokat együtt lenni. Vannak hobbijaim, amikre időt szeretnék szánni, és van a hivatásom, ami teljes embert követel. Ebből a paradoxonból csak úgy lehet menekülni, ha az ember összeolvasztja mindhármat. A Waldorf iskola egy olyan olvasztótégely, amiben ez lehetséges. Zenélek, festek, szövök, fonok, kötök, faragok és millió más dolgot csinálok az osztályommal, vagy az osztályomnak. A gyerekeim az iskolába és az óvodába járnak, a családi életünk egybefonódott a Waldorf-közösség más családjainak életével, az ünnepekkel, közösségi találkozókkal, vagy munkával. Igyekszem a hivatásomban, vagy inkább a hivatásom kapcsán megélni mindazt, ami nélkül nem érdemes élni.

A művészi éned mennyire tud kibontakozni a tanításban és mennyire jelent segítséget?

A Waldorf-pedagógia nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a gyermekek az általuk észlelt világot ne pusztán információként futtassák át az agyukon, hanem teljes lényükkel dolgozzák azt fel. Ennek a módszernek az az egyik lényeges eleme, hogy felnövekedjen egy olyan generáció, amelynek a mienkkel ellentétben nem kell a fél életét (vagy az egészet) azzal töltenie, hogy megpróbálja kitalálni, mit is érez egy-egy észlelt helyzettel kapcsolatban, vagyis hogy személy szerint ő hogyan viszonyul az adott észleléshez. Ha tudom, hogy mit érzek, meg tudom mondani, hogy az adott dolog jó-e nekem, akarom-e, választom-e. Ezért az én munkám során alapvető fontosságú, hogy én magam tisztában legyek az érzéseimmel, külön tudjam azokat választani a gondolataimtól, és ki tudjam őket fejezni. Az érzéseimet pedig legkönnyebben nem szóban, hanem zenében, képben tudom kifejezni. Úgyhogy a kérdésedre a válaszom az, hogy a művészi énem nélkül én nem is lehetnék osztálytanító.

Azt mondanám, hogy a ti családotok abszolút "Waldorf-értékeket" képvisel. Sok támogatást és inspirációt kapsz a családon belül?

A mi családunk mindig is vonzódott a közösséghez, a szociális szférához. Állami gondozott gyerekeket segítettünk - több baráti család közösen - , akik felnőttként igénylik is a velünk való rendszeres együttlétet. A mi gyermekeink ebbe születtek és ebben nőttek fel, számukra tehát a közösség nagyjából az élet értelme. A Waldorf intézmények három alapra épülnek, egyrészt a pedagógia szellemiségére, másrészt a szülők fenntartói szerepére, harmadrészt pedig arra a közösségi együttlétre, ami az én családomnak természetes sajátja. Azt gondolom, hogy a család támogatása ebben a modellben elengedhetetlen. Mi, a családom - a férjem munkája ellenére, aki nem egy Waldorf intézményben dolgozik - a közösség részei lettünk, együtt gondolkodunk, érzünk és teszünk ezért a közösségért.

Mit tudnál mondani a Waldorf-pedagógia előnyeiről mint pedagógus? Mit tapasztalsz ebből mint anya?

A hozzánk közeledő családok kettős elvárásokkal érkeznek. Egyrészt általában az édesanya azt szeretné, hogy "hagyjam végre békén" az állami iskolákban megtört gyerekét. Másrészt általában az édesapa azt szeretné, hogy diplomája legyen majd a gyereknek. Ezért a mi kihívásunk az, hogy először is a kisgyermek szeressen tanulni, érdeklődjön, tartsa a világot figyelemre méltónak, élvezze, csodálja. Másodszor pedig mindezt a mai kor kihívásainak megfelelő szinten tegye. A Waldorf-iskola nem az információ megszerzését tartja a legfontosabb oktatási feladatnak. Az információ van, létezik, és mára mindannyiunk számára végtelen mennyiségben elérhető. Mi azt szeretnénk, ha a gyerekeink eligazodnának ebben az információ-rengetegben, tudnának saját igényüknek megfelelően választani. Ha a világ dolgaiban eligazodó, azaz kompetens felnőtteket nevelünk, akkor tőlük várhatjuk majd, hogy felelősen és aktívan hassanak a környezetükre, a társadalomra, a világra, képesek legyenek másokkal együttműködésben dolgozni egy általuk elképzelt szebb jövőért. Mint anya, nekem is az a legfontosabb előny ebben az iskolában, hogy a gyerekeim ragyognak, nyüzsögnek, lelkesen kutatják a lehetőségeket, és délután nem akarnak hazamenni :)

Amikor elkezdted a Waldorf tanárképzést még egyáltalán nem gondoltad volna, hogy most a fehérvári Waldorf iskolában fogsz tanítani. Miért jelentkeztél erre a képzésre?

Két pedagógus diplomám van, és egy harmadik, amit azért nem fejeztem be, mert a családom mellett döntöttem. Tanítottam néhány évet állami iskolákban, és pontosan tudom, hogy egy állami oktatásban nem leszek pedagógus. Kerestem azt az utat, amiben a hivatásomat megélhetem. Ezzel egy időben a fehérvári kezdeményezés - sokadszorra - új erőre kapott, és ennek kapcsán elképzelhetőnek tűnt, hogy néhány év múlva majd én is dolgozzak egy Waldorf iskolában. A módszert régóta ismerem és elmélyedtem benne olvasmányaim kapcsán. Úgy éreztem, hogy a saját személyes utam erre visz, és hogy ez az az út, ahol a hivatásomat is visszakaphatom. Persze, nem számítottam rá, hogy ilyen gyorsan :)

Waldorf képzésre jártál májusig, készülsz az órákra, 3 gyermekes családanya vagy. Van időd pihenni, feltöltődni? Szerinted, hogy lehetne segíteni azon, hogy a Waldorf pedagógusok ne égjenek ki és szívesen végezzék a munkájukat?

Köszönöm ezt a kérdést. Minden nap előbukkanó problémákról szól. Egyrészt van erre a kérdésre olyan válasz, amit már említettem is: Nem lehet teljes értékű anyának, teljes értékű osztálytanítónak és teljes értékű művésznek lenni, hiszen én mégis csak egyetlen ember vagyok. Az én részem, hogy megtanuljam ezt az alkímiát, képes legyek ezt a három szerepemet egyetlen személyben megélni és kibontakoztatni (ebben az egyébként erre alkalmas közegben, a Waldorf iskolában). Rutinos Waldorf-pedagógusok szerint ezt a munkát csak úgy tudod jól végezni, ha képes vagy a munkádból feltöltekezni, nem csak leadni. Másrészt az osztálytanítói munka mellett nagyon nehéz megfelelni a mai magyar oktatásügyi dokumentáció-igénynek, főleg mert egy Waldorf iskola tanárai nem alkalmazottak, hanem egy közösen felelős, demokratikus kollégiumot alkotnak, tehát az adminisztrációt is közösen kell megcsinálniuk. Ebben hatalmas segítség, hogy a mi jelenlegi iskolaképviselőnk, Bergyár Viktória oroszlánrészt vállal ebből, és a fenntartó egyesület is besegít az intézményműködtetés feladataiba. A Waldorf tanári kollégiumi modell mindent megtesz, hogy a pedagógusok kiégési kockázatát a minimálisra csökkentse, tehát kompetensen bevonja őket saját irányításukba, külső kontroll helyett saját minőségbiztosítást támogat, a szociális kapcsolatokon keresztül együttműködést, biztonságot, segítséget nyújt, szemben az elszámoltatással, teljesítmény-követeléssel és személytelenséggel.




Nyebolszin Paulina




>>> fel a lap tetejére


* * * * * * * * * * * *


Sorosy Dóra 
intézményvezető, német nyelvtanár






Az ELTE-n végeztem német nyelv és irodalom szakos bölcsész és tanárként. A diploma
kézhez vétele óta, 2002 óta megszakítás nélkül tanítok. Az ELTE Neveléstudományi Doktori
Iskolájában abszolvált doktorjelölt vagyok, a disszertációm befejezése és leadása van hátra.
Először egy székesfehérvári középiskolában tanítottam német nyelvet, majd áthívtak a
Kodolányi János Egyetemre. A középiskolai tanítást nem szerettem volna feladni, így két
munkahelyem lett. A főiskolán pedagógiai, művelődéstörténeti, tanítás módszertani,
önismereti, konfliktus-kezelési és pszichológiai tárgyakat tanítottam először
Székesfehérváron, majd Siófokon és Budapesten is. Az utazás sok időmet elvett, ezért sajnos
a középiskolától fájó szívvel, de el kellett búcsúznom. Nagyon szerettem ott tanítni.
A főiskolai élet sokban különbözött a középiskolától, új kihívást jelentett, de a diákok nagyon
hálásak voltak, ha érdekes, izgalmas, játékos módon tanítottam. Ennek feldolgozásában
gyakran alkalmaztam drámajátékokat. Sok hallgató szakdolgozati konzulense is voltam,
koordináltam a munka elkészítését, felkészítettem szakdolgozóimat az államvizsgára is,
melyen vizsgabizottsági tagként is részt vettem.
2014. január 10-én megszületett a kislányom, Lili. Végig kellett gondolnom, hogyan tovább.
Döntésemben nagyon fontos szerepet játszott a Szent Imre Iskolaházban eltöltött 3 év, mely
idő alatt önkéntesként dolgoztam. Az Iskolaház 2012-ben alakult azzal a céllal, hogy olyan
gyermekeknek nyújtson segítséget és nagyon sok szeretet, akik hátrányos helyzetű családban
élnek. Itt kerültem először közelebbi kapcsolatba az általános iskolásokkal, hiszen az ide járó
gyerekek legnagyobb része ez a korosztály. Hamar megtaláltuk a közös hangot. Úgy
döntöttem, váltok és általános iskolában szeretnék dolgozni. Amikor rátaláltam a Waldorf
iskola pályázati felhívására, gondolkodás nélkül jelentkeztem és nagyon boldog voltam, hogy

engem választottak. Már tudom, hogy ez az én utam is. Könnyű belelkesülni olyan gyerekek
mellett, akik szárnyalnak, és olyan kollégák között, akik rajonganak a hivatásukért.
Iskolaképviselőként és némettanárként is tevékenykedem az iskolában. Jelenleg az 5.
osztályában tanítom a német nyelvet heti 3 órában, ebből az egyik órát csoportbontásban. Az
egyébként is kis létszámú osztályközösségben családias és mindig jó a hangulat. Ilyen
osztályban öröm tanítani. A gyerekek motiváltak, érdeklődőek. Természetesen becsempészem
az órákba a drámajátékokat, persze idegen nyelven, a gyerekek nagy örömére. Német nyelvű
verseket, énekeket tanulunk, mozgásos és memóriajátékokat játszunk, közben pedig
megtanulunk németül. 
Az iskolaképviselőséget is nagyon szeretem… tervezni, szervezni, összefogni, koordinálni.
Hálás vagyok, hogy ilyen izgalmas, érdekes és sokszínű feladataim vannak.

"Az élet túl értékes, hogy arra pazarold, ami nem tesz boldoggá."



>>> fel a lap tetejére


* * * * * * * * * * * *


Nagy Ferencné Éva 
német nyelvtanár



Az iskola alapító pedagógusa és a 2016/17-es tanévben induló osztály osztálytanítója voltam.

A Waldorf-pedagógia véleményem szerint nem módszer, hanem rendszer, mely minden elemével az
élethez, a világunkhoz kapcsolódik, melyben az embernek központi jelentősége és feladata van, annak minden felelősségével.

A férjemmel két gyermekünk van, akik most már nagy örömünkre Waldorf-iskolások.

Érdeklődő, nyitott embernek vallom magam, az alternatív gyógyászat életem szerves része.
Nagyon szeretek olvasni, mozogni, alkotni, játszani. Feltöltődni leginkább a természetben vagy a humor által tudok.

Lenyűgöz a sokszínűség, így nem igazán vannak kedvenc virágaim, könyveim vagy egyéb dolgaim, sok mindent szeretek. Egy-egy dolognak általában a személyes kapcsolódás miatt van különleges jelentősége számomra.
Ha mégis kellene mondanom valami ilyesmit, akkor József Attila és Weöres Sándor verseit, illetve Kövi Szabolcs zenéjét említeném.

Idézetként Teréz anya mondása jut sokszor eszembe: „Íróeszköz vagyunk Isten kezében.”

>>> fel a lap tetejére


* * * * * * * * * * * *


Zöld Anikó 
hatodikos osztálytanító, gyógypedagógus



Igyekszem nap mint nap észrevenni a lehetőségeket, türelmes lenni, hallgatni a sugallataimra, tanulni azt, ami érdekel, kiélni az alkotó ötleteimet. Rabul ejtenek a színek, a formák, az anyagok, amikkel játszom. Engedem, hogy formálódjanak, hagyom, hogy alakuljanak, kivárom azt, hogy meg tudjon születni valami a kezem között… Kicsit olyan mindez, mint a bába munkája. Megélni női mivoltomat, kiteljesedni az anyaságban, kifejezni valamit belőlem, ehhez mindig is kellett az anyag, a fonal, a festék, a gyapjú, a textil, a cérna… Azt hiszem, nálam az alkotás folyamata a vonzó, a fontos….. És ha ebből valami szép is születik, az már csak hab a tortán.

Hogy mi vonz ebben a módszerben? Mindegyikünknek van egy adott pszichés, motoros tempója. Sok feszültséget okoz, ha a környezet nincs erre tekintettel. Vonz, hogy az itt dolgozók tisztában vannak azzal, hogy különböző alkatúak vagyunk, hogy itt nem cél az egyformaság - lehetünk sokszínűek. Hiszen az élet is olyan színes... Az is tetszik, hogy az értelmi fejlesztés nem elsődleges cél, ugyanolyan fontos az érzelmi hatások szerepe, és az akarattal is dolgozhatunk rendesen. A szív és a kéz ugyanolyan fontos, mint a fej.

Gyógypedagógiai tanulmányaim során tudatosult bennem, hogy a stresszes állapotban szerzett emléknyomok milyen maradandóak, milyen messze ható következményei lehetnek. Tehát igenis nagyon fontos cél az oldott, nyugodt légkör a testi-lelki egészségünk szempontjából is. És a legújabb neurobiológiai kutatásokból megtudhattuk azt is, hogy a hosszú távú memóriába épülés nem igazán működik feszült, félelemmel teli légkörben, hiszen a beépüléshez szükséges vegyületeink nem csinálják a dolgukat, ha éppen szorongunk. Ha ezt tudom, akkor már nem is lehet kérdés, hogy milyen hangulat elérése a célom az osztályteremben.
Jó kis gyakorlatokat tudok az agyféltekék összehangolására, hogy mindig az kapcsoljon be, amelyikre szükségünk van... akár kezdhetjük így a napot :)

Mozgásterápia... Kulcsár Mihályné módszerét tanultam, és alkalmazom évek óta. Ez a gyerekekkel való megismerkedésből, az egyedi helyzetre illő mozgássor kiválasztásából, ennek megtanításából és havi egyszeri konzultációból áll részemről. A család pedig a mindennapi gyakorlással teszi hozzá a maga részét. És hónapról-hónapra változnak a feladatok az aktuális állapotnak megfelelően. A rendszeresen végzett, egymásra épülő, szerves egységet alkotó gyakorlatsorok végzése közben kialakulnak az agyi területek közötti célszerű kapcsolatok, rendeződnek a szem, fül, kéz, láb dominanciájával kapcsolatos eltérések, kioltódnak a már nem használt csecsemőkori reflexek. Külön öröm látni, hogy amikor egy gyermek megérzi, hogy olyan dolgok sikerülnek, amik eddig nem, és ami eddig ment, az most (a célszerű, legrövidebb agyi „útvonalaknak” köszönhetően) sokkal kevesebb energiájába kerül, az milyen üdítő hatással van a viselkedésre is. Csökkennek a szorongásos tünetek, eltűnnek a makacs beszédhibák, kisimultabbá válnak a gyerekek, egyre jobb velük lenni.
Ez a módszer csoportban is alkalmazható, tehát a "waldorfos" délelőtt mozgásos-ritmikus szakaszában még amellett hogy nagy buli énekelni-mondókázni-ugrálni-tapsolni (és a buli része mellett még jaj, de sok minden történik ekkor!), ide még tervezek belecsempészni olyan gyakorlatokat, amelyekkel megsimogatjuk a buksinkat „belülről” is...


Négy gyermekes édesanyaként a „gyerekezést” nem a főiskolán tanultam. Hanem amikor igazán odaszántam, odaadtam magam annak a hivatásnak, amit csak mi, nők vállalhatunk. Az a rengeteg élmény-érzés, ami a gyermekeim fogantatásától megszületésük útján, és a sűrű és mégis oly lassú hétköznapokban formált, az nem összehasonlítható erő egy-két főiskola elvégzésével. Az ő háborítatlan születésük olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy azóta érzem, szívesen segítek azoknak az asszonyoknak, akik szülésük során dúlai (asszonytársi) segítséget szeretnének. És van néhány édesanya, akik megtiszteltek azzal az elmúlt években, hogy támogatásommal jelen lehessek gyermekük születésénél. Az ekkor szükséges „rendelkezésre állás”, ahol sem túl kevés nem vagyok, sem túl beavatkozó, sem túl sok... no, ez nagy lecke. De csinálunk bármikor is mást, ha gyerekek mellett vagyunk, akár hozzánk születettről, akár „kölcsön kapottról” van szó? Állandóan egyensúlyozunk a hagyjuk, hadd fedezze fel / élje át / jöjjön rá maga egyedül..., és az összegyűlt tapasztalatainkkal, tudásunkkal, magyarázatainkkal való segíteni / beavatkozni vágyás között... Az itt megtalálandó egyensúly az osztályteremben is nagy feladat.
És így, hogy ilyen sokan vannak a fiak, látom a sokféleségüket, állandó edzésben vagyok a helyzetek, problémák megoldásában, folyamatos az érzés, hogy nem lankadhat az ügyeskedésem, hogy mindegyikőjük legalább valamennyire azt érezze, hogy azért úgy nagyjából rendben a világ...


Az elmúlt húsz év alatt, amióta „anyukásat játszok”, rengeteg tapasztalatot szereztem a különböző színes, izgalmas helyzetekben. Tudom, milyen, amikor nem sikerül vigaszt nyújtani, pedig nagyon igyekszem, tudom milyen végletekig kimerültnek lenni az éjszakázások után, tudom milyen reménytelen a küzdelem a rend és tisztaság, no meg a tápláló , "és még finom is" ételek terén, átéltem a gyógyíthatatlan gyermekbetegség minden borzalmát, a harcot, amit (eddig még) nem sikerült megnyerni... De azt is, milyen finom egy gyerekszagú, kicsit ragacsos ölelés; milyen jó is enni adni nekik; hallgatni a szuszogásukat, ha végre alszanak; élvezni, hogy zajosak, és koszosak és néha nagyon sokan vannak; milyen felemelő a büszkeség egy-egy sikerük után; és milyen hallatlan ajándék minden gyerek. Lecke, tükör, kincs. Nagyon így gondolom.
Dante ezt rövidebben is meg tudta fogalmazni: "Három dolog maradt ránk a Paradicsomból: A csillagok, a virágok és a gyerekek."






 * * * * * * * * * * *


Tövisháti Román Márta 
ötödikes osztálytanító 

Magyar-német szakos tanárként több multinacionális cégnél voltál vezető pozícióban. Hogy tértél vissza a pedagógiához? Miért pont a Waldorfot választottad?

Amikor a gyermekeim megszülettek, biztosan tudtam, hogy nem megyek vissza abban a formában dolgozni, közgazdászként. A családom mellett akartam maradni, ahhoz viszont túl örökmozgó vagyok, hogy egyáltalán ne dolgozzam valahol. Kézenfekvő volt a visszatérés a tanári hivatáshoz, elsősorban az időbeosztás miatt. A Waldorf felé is a gyermekeim tereltek: mindent elolvastam, ami gyerekekről szólt, így bukkantam Vekerdy Tamás könyveire, azokban pedig a Waldorf pedagógiára. Rögtön tudtam, hogy ez az, amit kerestem, ami a legközelebb állhat hozzám.

Mesélnél arról, hogy hogy jött létre a velencei tanuló csoport?

2012. óta próbálunk a Velencei-tó környékén Waldorf iskolát, óvodát létrehozni. Elsősorban megfelelő épület híján buktak el ezek a kezdeményezések. Egy osztálynyi gyermeket már elengedtem ’13-ban, de amikor tavaly is hasonlóképp jártunk, az akkori csapatot már nem volt szívem szélnek ereszteni. Felajánlottuk kolléganőmmel, Kókányné Filotás Mónikával egy évi önkéntes munkánkat azon családok részére, akik így, magántanulóként is szerettek volna hozzánk járni. Kilenc család tíz gyermekével kezdtük meg ezt a hihetetlenül gazdag és kalandos évet Velencén, egy felajánlott nyaralóban.

A tanuló csoport egy része Waldorf iskolában, másik része állami iskolában volt magántanuló? Hogy birkóztatok meg ezzel a feladattal? Milyen más nehézségek voltak még?

Négy kisgyermeket sikerült bejuttatni a Veresegyházi Waldorfba – nagy köszönet érte! A többiek viszont csak a helyi iskolákba fértek be, ennek nyilván az lett a következménye, hogy az ottani tananyagból kellett vizsgázniuk már félévkor is a gyerekeknek – ez pedig nem ugyanaz, mint a Waldorf Kerettantervben foglaltak. Végül így Waldorf módszerrel dolgoztunk, viszont meg kellett tanítanunk a folyóírást is. De ennek is megvolt az előnye: a gyakorlatban is láthattuk, mennyivel jobban működik a Waldorf módszer.

Ez merész vállalkozás volt a részetekről. Megérte?

Nagyon. Annyi csodában volt részünk az elmúlt egy évben, hogy az bármit megér. Olyan különleges helyzetben voltunk, amilyeneket egy hagyományos iskolában nem tapasztalhattunk volna meg. Saját magunkról is rengeteget megtudtunk, és ez egy pedagógus számára a legfontosabb fejlődési lehetőség. A folyamatos személyiségfejlődés pedig a jó pedagógiai munka alapja.

Biztosan tudnál valami biztatót mondani azoknak, akik bizonytalanok abban, hogy átjelentkezzenek-e egy induló Waldorf iskolába...

Én most úgy látom a szülői kör tagjait és az alakuló tanári konferenciát elnézve, hogy a Fehér Vár Waldorf Iskola egy igazán színvonalas, komoly iskola lesz. A Waldorf iskolák a gyermekeikről, önmagukról és a világról komolyan gondolkodó emberek, családok iskolája, így – bár anyagi értelemben hangsúlyozottan nem elit iskolák, szellemiekben szükségszerűen mégiscsak azok. Az, aki nem az „én is kibírtam” vagy a „lényeg, hogy közel legyen” elven keresi a gyermekének az iskolát, viszont olyan közösséget keres, ahol hasonló értékek mentén kísérik végig a gyermekeket fejlődésük útján, az bátran válassza a Waldorfot! Ha kell konkrét biztatás: a saját, nagyon okos, tehetséges gyermekeimet is ide szeretném járatni! Őket csakis a legjobb helyre vinnénk, a Tündérzug Ovi és a Fehér Vár Waldorf Iskola pedig az lesz!

Hány gyermeked van? Ők is ide fognak járni? Milyen egyszerre Waldorf tanítónak és Waldorf szülőnek lenni?

Hárman vannak: Marcell most harmadikos, Karinka a mi tanulócsoportunkban végzi az első osztályt és van egy kis Patrikom, aki most lesz öt éves. Szeretném, ha mindhárman ide járhatnának! Én nagyon élvezem, hogy egyszerre szülő és pedagógus is lehetek egy szerveződésben. Nagyon izgalmas több oldalról látni a dolgokat. Biztos, hogy egyszerű tanárként is mindent megtennék az iskolánkért, így viszont, hogy a gyermekeim is érintettek, százszorosan!

Az utóbbi időben egyre jobban úgy gondolom, hogy jó tanárnak lenni tehetség kérdése, és ez egy Waldorf iskolában, ahol a tankönyvek sem mentenek meg még inkább így van. Te hogy látod ezt?

Egy picit olyan ez számomra, mint a Kodály-módszer: lehet, hogy nincs mindenkinek abszolút hallása, de mindenki fejlődhet! Van, aki olyan szerencsés, hogy eleve jó tanár, de az is nagyon szerencsés, akinek ehhez sokat kell dolgoznia, hiszen úgy még értékesebb a megszerzett tudás, ha sokat dolgoztunk, fejlődtünk közben! Nyitottság, szeretet, folyamatos önfejlesztés: ezek mindenképp kellenek a jó tanárrá váláshoz (és nyilván minden hivatásban ez a fontos). És nem szabad elfelejtenünk, hogy személyiségünkkel neveljük a gyermeket. A legfontosabb, nem az, amit mondunk, hanem ahogyan. A tankönyvek pedig nem „mentik meg” azt, aki nem jó pedagógus: a hagyományos iskolák igazán jó tanárai annak kezelik a tankönyvet, ami: egy segítség, amitől el lehet és sokszor el is kell térni. A tipikusan „rossz tanár” az, aki ugye feladja a könyvet a 86 – 126. oldalig…. Ehhez nem kell tanárnak lenni.

Sok energiát vesz el a Waldorf? Mennyit kell készülnöd az órákra otthon?

Amennyit elvesz, ugyanannyit ad is vagy még többet. Sokat készülök, de ez az egyik legjobb rész! Imádom bevetni magam a könyvtárba, hazacipelek egy csomó könyvet, hogy ki sem látszok mögülük! Aztán csak lapozgatok, tervezgetek, elképzelek…A másik legjobb rész, amikor ott az osztályteremben hirtelen mégis mindent máshogy csinálok, mint elterveztem, mert mögém áll az a bizonyos angyal, és megsúgja, hogy most mégsem erre van szüksége a gyerekeknek, hanem egy másik versre, énekre, mesére.

Könnyebbséget jelent neked, hogy most újra első osztályosokat viszel?

Ez majd szeptemberben kiderül :) De most persze, azért talán kevésbé izgulok, hogy lehetett egy ilyen „gyakorló évem”.

A Waldorf iskola abban is más az államitól, hogy közösségre épít. Mi a tapasztalatod, hogy lehet jól működtetni egy szülői közösséget?

A Waldorf iskolákról, óvodákról lehet tudni, hogy ott igen „melós” szülőnek lenni, mert folyton programok vannak meg dolgozni kell... Hát igen. Waldorfba az jöjjön, aki közösséget (is) keres a családjának. A közösség pedig úgy jöhet létre, hogy sok időt töltünk együtt, és az együtt töltött időben jól érezzük magunkat! Ezért fontosak a szülői estek és az ünnepek, amikben az egész család részt vesz. A családok, szülők akkor fognak újra és újra eljönni és lelkesen részt venni ezeken, ha felszabadult vidámságban telik az együtt töltött idő, és lelkileg, szellemileg gazdagabban térnek haza.
A másik kulcs a közös munka, az, hogy együtt hozunk létre valamit. Ha Te magad fested az osztálytermet, varrod a babzsákot, akkor azt úgy fogod érezni, tényleg a Tiéd. Az együtt végzett munka pedig még jobban összeköt. Az, hogy a waldorfos szülők szinte maguk „építik fel” sokszor tényleg tégláról téglára az iskolát, nem is azért hasznos, mert így anyagilag nyilván előnyösebb, hanem azért, mert ez alatt az alkotási folyamat alatt jön létre a közösség.

Milyen érzéssel tölt el, hogy végre taníthatsz egy igazi Waldorf iskolában?

Hosszú vándorút után hazaértem – ilyen érzés.



Nyebolszin Paulina


>>> fel a lap tetejére


***********


Wágner-Ughy Tünde 
énektanár

 Mióta foglalkozol zenével?           

Szüleim ének-zene tagozatos általános iskolába irattak 6 éves koromban. Azóta aktívan, folyamatosan a zene része az életemnek. Anyukám szépen énekel, Apukám pedig gyermekként klarinétozni tanult. Azt gondolom ezeknek is fontos szerepe volt az én utamban. Anyukámnak bakelitlemez gyűjteménye volt, szebbnél-szebb klasszikus felvételekből, ezeket sokat hallgattuk. Kisiskolásként is sokkal közelebb álltak hozzám a klasszikus zenék, soha nem követtem az aktuális "trendi számokat" a könnyűzene világában. 

Milyen zenei műfajok, stílusok foglalkoztatnak/ foglalkoztattak?

- A kóruszene mindig is szívem csücske volt. Köszönhető annak is, hogy általános iskolás éveim alatt, igazán magas színvonalon működő gyermek- és ifjúsági kórusban énekelhettem, meghatározó tanáregyéniség irányításával: Lovrek Károly személyében. Ezekből a gyökerekből táplálkozik talán legintenzívebben jelen tevékenységem is, a kórusvezetés: az iskolában létrejött (2017. ősz) két kórus - Zsongó (3.-4. osztály) és Zengő (5.-6. osztály) kórusokkal. Illetve nem az iskolához kapcsolódik a 2001-ben alakult Bástya Kamarakórus vezetése, de életem szerves része, amolyan "első gyermek". 
A kóruszene mellett természetesen a hangszeres műfajok is nagy hatással vannak rám, elsősorban a kisebb kamarazenék, mint például a vonósnégyes. Lenyűgözőnek találom, ahogy négy muzsikus össze tud csiszolódni, együtt rezonálnak. Persze pici személyes vonatkozás ehhez is kapcsolódik. Másodikos koromban Anyukám beíratott a zeneiskolába gordonkára. Néhány évig húztam-vontam - szó szerint - aztán abba hagytam. Kamaszként viszont megérett a szerelem a hangszer iránt, és folytattam a tanulást Csekéné Bányai Erzsi néninél. Erzsi néni is azok közé a tanáregyéniségek közé tartozik, akit meghatározónak érzek a pályámon. A cselló hangja mai napig a legmegnyugtatóbb számomra - sajnos nem saját megszólaltatásban... :)
Aztán jött egy új irány a gimnáziumi években: a népzene világa. Tekerő lantozni kezdtem, és népi énekkel ismerkedtem. Csodás szerencsém volt, mert utamon ismét egy olyan ember vezetett, akitől nagyon sokat tanulhattam, szakmailag, emberileg.  Varró Jánostól szerzett tudásom szintén olyan alapokat adott, amiket a tanítás során nap, mint nap használok. Egy közös projekt megvalósításaként régi zene együttest alapítottunk, táncház találkozókra mentünk, lemezfelvételt készítettünk, népzenei találkozókra jártunk. 
És aztán jöttek az egyetemi évek Pécsett, ahol egy reneszánsz furulykonsort szippantott be, és néhány évig egy világzenét játszó csapat a Pavilon. És persze továbbra is a kóruséneklés minden mennyiségben. Szóval zene, minden mennyiségben.

És milyen lehetőségeid vannak manapság, nagycsaládosként?   

Nem panaszkodom. Négy fiam született a Bátya Kórus mellett, és mindig volt segítségem, hogy a munka töretlen folytatódjon, és a kórus zavartalanul működjön. Nyilván voltak kicsit lájtosabb időszakok a gyerekek mellett, de a csapat kitartott. Vannak rendszeres koncertjeink, és az utóbbi években már kóruskapcsolatokat kötünk, ápolunk más városok együtteseivel. 2014-ben alapítottunk egy énekegyüttest - Musicolore -  is "ötöd magammal". Itt más minőségben próbálom ki magam, hosszú idő után újra, énekesként. 

A család apraja-nagyja is zenél?

A férjem énekel a Bástyában, és nagyon hasonló a zenei ízlésünk, ami a koncertlátogatás szempontjából nem elhanyagolható. Pepe fiam, aki 2005-ben született, tenorkürtön játszik, és már harmadik éve tagja a zeneiskola kis fúvós zenekarának. Ágoston és Berci 2008-ban születtek. Szintén nagyon muzikálisak. Ágoston szárnyal a gitárral, Berci pedig kijelentette, hogy trombita művész lesz / vagy nyomozó... A legkisebb, Zsombor 2013-ban született. Csodásan és lelkesen énekel, szerintem nem fog elmaradni ő sem testvéreitől.

Milyen iskolában tanítottál, mielőtt elhatároztad, hogy a Waldorfnak szenteled az életed?

Pályakezdőként nevelőtanár voltam Martonvásáron egy speciális iskolában. Felemelő és embert próbáló négy év volt. Aztán születtek a gyerekeim szépen sorban. A GYES-ről 2011-ben a Hermann László Zeneiskolába mentem, ahol szolfézst tanítottam. Megmondom őszintén, hogy nagyon szerettem itt is tanítani. A gyerekek többsége nyitott és motivált volt. Zsombor érkezése után ismét GYES-en voltam, majd miután betöltötte a harmadik életévét, a Kodály Zoltán Általános Iskolában helyezkedtem el. Itt csupán egy tanévet voltam egész állásban, mert a következő évet már a Fehér Vár Waldorf Iskolában kezdetem. 

Milyenek a tapasztalataid a Waldorf zenei nevelésről?

 Azt gondolom, hogy még éveknek kell eltelni, hogy egy alaposan átgondolt, letisztult véleményt tudjak megfogalmazni. Néhány találkozón járva azt láttam, hogy nálam sokkal tapasztaltabb kollégák is nehezen tudják körvonalazni a zenetanárság milyenségét. Aktuálisan a szaktanári körökben sok kérdés felvetődik, amikre talán majd születik egy nagy "közös" válasz. De erre nem kell várni, hiszen addig is, folyamatosan mindannyiunkban születnek benyomások, érzések, amelyek segítenek abban, hogy kijelöljék számunkra a követendő irányt. A Waldorf Iskolák általában nagyon szerencsés helyzetben vannak a zenei nevelés terén. Nálunk túlzás nélkül mondhatom, hogy a gyerekek mindennapjainak része a zene, az ének, a közös muzsikálás. És ebben természetesen oroszlán része van a tanítóknak, akik a főoktatásba is beépítik. Olyan zenei értékrendet képviselünk itt közösen pedagógusok, ami áthatja a gyermekek lelkét. Nem szokott azzal problémám lenni, hogy az általan vitt zenei szemelvény ne ragadta volna meg a gyerekeket. Köszönhető ez annak is, hogy jól átgondoltan, a gyerekek életkori sajátosságaihoz vannak igazítva a témák, hangulatok, hangzásvilágok. Nagyszerű, hogy kézbe kerül már első osztályban a furulya, és ez végig kíséri a gyerekeket az iskolás évek alatt. A közös muzsikálás, többszólamúság megélésének egyik nagyszerű útja ez. 


Meg tudod fogalmazni, számodra mi a fő különbség a hagyományos tantervű oktatás és a Waldorf szemlélet között?

 Számomra a lelkiség prioritása. A zenei nevelést is szeretném legjobb tudásom szerint ezen a vonalon vezetni:  A zene személyiségformáló erejével munkálkodni, jobban megismerni magunkat a zene segítségével, kifejezni érzéseinket zenei eszközök segítségével. Szerintem a mai világban erre van a legnagyobb szüksége gyermekeinknek.



***********


Sinka-Daru Ágnes
napközis tanító, könyvtáros






Sinka-Daru Ágnes Eszter vagyok. A férjemmel és 3  kislányunkkal Bodajkon élünk. Az egypetéjű ikreink Liliána Bella és Melitta Kála 5 évesek. A legkisebb Adriána Mia pedig 3 éves. Terveink közt szerepel, hogy Székesfehérvárra költözünk, ha a lányaink iskolások lesznek.
Tanítói végzettségemet a szarvasi Tessedik Sámuel Főiskolán szereztem, ahol természetismeret műveltségterületi és testnevelés speciálkollégium 
(gyerektorna-korrekciós testnevelés) képzésben részesültem.
Majd elvégeztem a Szent István Egyetem Pedagógiai karán az angol műveltségterületi képzést.
Szarvason tanítottam a Benka Gyula Evangélikus Általános Iskolában napközisként és angol tanárként alsóban 1-4. osztályban.
5 évet voltunk kint Hollandiában a férjemmel és a kislányok is ott születtek. Habár sok élettapasztalattal és élménnyel gazdagodtunk a szívünk hazahúzott. Otthon voltam a gyerekeimmel és mint szülő és pedagógus is kerestem a lehetőséget, hogy milyen lenne a megfelelő iskola számunkra.
Nem hiába, rátaláltam. A legfontosabb az életemben a család és a tanítás szeretete, melynek a Fehér Vár Waldorf Óvodában, Általános Iskolában egyszerre hódolhatok.
Nagy örömömre szolgált, hogy tavaly szeptembertől napközis tanítóként és idén már könyvtárosként is dolgozhatok az iskolánkban.
Jelenleg is posztgraduális képzésre járok a Waldorf pedagógiai Intézetbe, osztálytanító képesítésre. A solymári képzés elvégzése után szeretnék majd osztálytanító lenni.




******************



Lengyel Klára
francia nyelvtanár







 Francia nyelvtanárként diplomáztam. A francia nyelv és kultúra iránti szeretetem általános iskolás korom óta vezetett a tanári pálya felé. Zenetanár édesanyám és első francia tanárom, Fischer Filomena máig példaképeim. Általános iskolában és középiskolában egyaránt szereztem tapasztalatot, de pár évnyi állami intézményekben való tanítás után, megélhetési okokból, a magánszférában dolgoztam, külkereskedelmi vonalon. Emellett továbbra is vállaltam felvételi- és nyelvvizsga-előkészítő kurzusokat, a középiskolai korosztálynak és felnőtteknek. Továbbképeztem magam a műszaki és gazdasági szaknyelv területén. Majd követtem belga származású férjem, és nemzetközi családjához csatlakozva magyar szokásokkal is színesítettem belgiumi életünket. Így alapítottunk családot, közös otthont és született két gyermekünk. Belgiumi éveim alatt kedvet kaptam a Benelux államokban hétköznapinak számító önkéntes tevékenykedéshez, többek között gyermekeim iskolájában voltam a Szülői tanács tagja, segítve a közösség életét. Több mint 10 év után költöztünk Magyarországra, és gyermekeink révén a Fehér Vár Waldorf Iskola szülői csapatába kerültem. 2017-től francia nyelvet tanítok iskolánkban. Saját bőrömön tapasztaltam az iskolai keretek között és az anyanyelvi környezetben történő idegennyelv tanulás élményét. Saját gyermekeinkkel pedig születésüktől fogva két nyelven kommunikálunk. Ezért is áll oly közel hozzám a Waldorf iskolákban alkalmazott nyelvtanítás. Népi rímeket, költeményeket, dalos játékokat hozunk a nyelvórára feladatlapok helyett. Sok a mozgás és a ritmus. Nem kicsi szakfordítókat képezünk, hanem  együtt megmártózunk a nyelv hangulatában. A hozzá tartozó kiejtés, intonáció és a használt kifejezések logikája pedig észrevétlenül válik a gyermekek szokásává és apránként elkezdenek idegennyelven kommunikálni.
Külföldi éveim alatt megerősödött a véleményem abban, hogy az idegennyelv, azontúl, hogy eszköz a kommunikálásban, ablak a külvilág felé, amin keresztül megnyitjuk érdeklődésünket más kultúrák és szokások irányába, másfajta gondolkodásmódokat ismerhetünk meg, eszmecserét folytathatunk széles körben, szakmai téren képezhetjük magunkat nemzetközi szakirodalomból, elmondhatjuk véleményünket és megtanuljuk (meg)érteni a másikat is. Mindezek által mi magunk is gazdagodunk, és egyre jobban szomjazunk a másokkal való közös együttműködésre.
Egyik kedvenc idézetem:„Az ember a világot megismerve önmagára talál, és magát megismerve föltárul számára a világ”



***************



Kalocsai Edina
német nyelvtanár






A középiskola elvégzése után az ELTE-TFK-án végeztem 
német-történelem szakon 2000-ben.
2001-től a Bp. XIII. Kerületi Pannónia Általános Iskola német nemzetiségi tagozatán
tanítottam németet és történelmet, illetve két osztálynak lehettem osztályfőnöke fölső
tagozaton. A német nyelv, a német kultúra ápolása mindvégig nagy hangsúlyt kapott a
tanításom során.
2013-ban költöztünk férjemmel Székesfehérvárra, két gyermekünk született.
Ez év őszétől a székesfehérvári Waldorf Iskolában taníthatom a német nyelvet, amely nagy
megtiszteltetés számomra. Ebben az iskolában tanítok először elsős és másodikos gyerekeket
és nagyon megkedveltem a velük való foglalkozást is ez alatt az idő alatt.
Képzettség: német és történelem szakos tanár
Hobbi: úszás, kerékpározás és utazás a családdal
Kedvenc könyv: Dallos Sándor A Nap szerelmese, Aranyecset
Zenék, amelyeket leggyakrabban hallgatok a gyerekekkel: Gryllus Vilmos dalai,
Alma együttes, Kaláka dalok, Kolompos, Pesti Sikk, Kicsi Gesztenye Klub


***********


Óraadó és szakkörvezető művésztanáraink:


Varró János
citera







**********

Kopias Gabriella
fuvola




www.kopiasart.jimdo.com