>>> Tövisháti Román Márta osztálytanító 2. osztály
>>> Bergyár Viktória iskolaképviselő, francia nyelvtanár
>>> Fekete Júlia Pálma osztálytanító 4. osztály, francia nyelvtanár
>>> Zöld Anikó osztálytanító 3. osztály
>>> Nagy Ferencné Éva osztálytanító 1. osztály
>>> Sorosy Dóra délutános tanító, drámapedagógus
>>> Ásmány Gabriella osztálytanító 5. osztály
>>> Molnár Mónika német nyelvtanár
>>> Kapu Bernadett leendő elsős osztálytanító (2017/18)


Kapu Bernadett leendő elsős osztálytanító (2017/18)

Te leszel a 2017-2018-as tanév első osztályának tanítója. Sok évnyi állami iskolában végzett munka után, milyen érzéssel tölt el, hogy végre taníthatsz Waldorf iskolában, hiszen a te kapcsolatod a Waldorf-pedagógiával már hosszú időre nyúlik vissza?

Nehéz szavakkal megfogalmaznom, hogy milyen érzés, mert néha még most hihetetlennek tűnik, hogy mindkét vágyam teljesül lassan. Előbb szülőként, s jövőre osztálytanítóként is egy Waldorf-iskola közösségéhez tartozhatom. Kanyargós, buktatókkal, örömökkel tűzdelt út után, remélem, azt fogom érezni, hogy végre a helyemen vagyok.

Miért választottad a pedagógusi pályát? Hogy lettél Waldorf osztálytanító?

Eredeti szakmám képesített könyvelő, statisztikus, vállalati tervező. Aztán tanító, majd magyar szakos tanár, drámapedagógus és végül Waldorf-tanár.
Nekem a tanítás a mai napig egy nagy „szerelem”, olyan rég vágyott ajándék, amire sokáig kellett várnom, s attól még értékesebb, hogy nem kaptam meg könnyen és azonnal.
A vágy talán kisiskolás korom óta élt bennem, mikor még csak hárman „jártak az osztályomba”, ugyanis ennyi füzetre volt elég a zsebpénzem. Azonban a nem megfelelő középiskola megválasztásának következményeként nem jutottam be az áhított tanítóképzőbe. 1988-ban a Videotonban a pénzügyi osztályon kezdtem dolgozni több osztálytársnőmmel együtt. Sokat jártam át ide a VOK épületébe is, ahol most az iskola működik.
Négy év könyvelés és egyre több szakirányú tanfolyam után éreztem, hogy ki kell lépnem onnan és elindulnom az álmom felé, hogy taníthassak. Így 1992-ben felvételiztem a tanítóképzőbe és sikerült.
1995-ben Csóron tanítottam egy évig, majd a párommal együtt 1996-ban költöztünk Ősibe, s az ottani általános iskolában tanítottunk együtt. Közben elvégeztem a magyar szakot, majd a drámapedagógus képzést, és a drámapedagógia irányította a figyelmemet az alternatív pedagógiák felé, majd baráti körben ismerhettem meg mélyebben a Waldorf-pedagógiát. A drámás képzésen sokszor beszéltünk az „aha” élményről, ami semmilyen külső rábeszéléssel, bizonygatással nem helyettesíthető. Nekem ilyen „aha” élmény volt a Waldorf-pedagógiának megismerése, felfedezése, mely a mai napig tart, s tudom, hogy mélyebb megismerése még bőven kitolódik a jövőbe is.

Az állami iskolában is próbáltál Waldorf szellemben tanítani. Miket tudtál becsempészni a Waldorf-pedagógiai gyakorlatból? Hogy fogadták ezt a gyerekek, a szülők, a munkatársak?

Már jártam a képzésre, amikor középső fiam, Botond elsős lett a nemesvámosi Waldorf-iskolában, és akkor kezdtem én is új első osztályt. Mivel az óvodában szülőtársak voltunk, könnyű volt a szülőknek beszélnem, mesélnem erről a módszerről, legfőképp az előnyeiről. Mély antropozófiai kérdésekbe nem mentünk bele, de a legfontosabb és látványosabb módszertani eltéréseket megértették, még ha elfogadni nem is sikerült mindenkinek.
Így elsőben teljesen a Waldorf-módszerrel tanultunk meg írni, olvasni, számolni, bár nekünk április végén el kellett kezdeni a folyóírás is. Volt évszakünnep, ritmikus rész stb. A gyerekek természetesen fogadták, egy nagyon meleg, ráérős, zökkenőmentes átmenet volt az óvodából az iskolába.
A munkatársaim „úri huncutságnak” tartották, igazán mélyen senki nem érdeklődött a módszer felől az elmúlt négy évben. A vezetőim a maguk módján engedték, de követendő példaként sosem emlegették. Úgy elvégeztem a három éves képzést (plusz a nyári akadémiákat), hogy egyszer nem kértek meg, hogy beszéljek arról, miben más ez a pedagógia, ez a módszer, amivel én is tanítok az iskolában!

Vannak véleményed szerint olyan Waldorf-sajátosságok, amiket bármelyik iskola átvehetne, és amik működnének is a Nemzeti Alaptanterv keretein belül?

Igen, sok minden átültethető lenne, ha vállalnák a pedagógusok, hogy változtatnak a szemléletmódjukon, s hinnének benne, hogy érdemes megújulni. Személyes tapasztalatként négy év után nem kezdeném még egyszer ugyanígy. Csak akkor, ha indulna párhuzamos osztály is, és a szülők tudatosan választhatnák a más módszert, ha tudnák előre, hogy lassabb lesz a tempó, nem fog karácsonykor írni és olvasni a kis elsős. Sok konfliktustól menekülhettem volna meg, ha nem elfogadják a szülők, hanem ők is akarják tudatosan azt, amit én képviseltem. Ennek ellenére sok támogatást is kaptam tőlük (megvarrták a krétatartókat, a babzsákokat, megvásárolták a méhviaszkrétákat stb.) Eljöttek az évszakünnepekre, bejártak a nyílt napokra, nyitottak voltak a félévi beszélgetésekre, megvették első osztály végén bizonyítványosztásra a gyerekeknek a furulyákat. Ezért mindig hálás leszek nekik!
Nehéz ezt a felfogást képviselni egy hagyományos iskolában, amikor nem annyira a gyerekből, mint inkább a tanítandó tananyagból, a tanmenetből indulunk ki. Állandó harcban állok a tanmenettel, frusztrál a rohanó tempója még akkor is, ha a gyerekekhez igazítom, és folyton korrigálom, magyarázom. Több szabadságra lenne szükségem ezen a téren, hogy eldönthessem, mit, mikor, milyen tempóban tanítok meg a gyerekeknek.

A párod gimnáziumi Waldorf tanár. Van Waldorf gimnazista gyermeketek.  Miben más egy Waldorf középiskola, mint egy állami? 

A Waldorf-gimnáziumban különös figyelmet fordítanak az életből történő tanulásra, a valódi életismeretek megszerzésére, az önállóságra, a munka tiszteletére, a művészeti nevelésre, valamint az együttműködés képességének fejlesztésére. Minden évfolyamon van gyakorlat, mely során megismerkedhetnek a munka világával, s ez segíti őket a későbbi pályaválasztásban is. Mezőgazdasági gyakorlatra, természetvédelmi, szociális- és ipari gyakorlatra is elmennek a diákok. Ezen kívül külföldi gyakorlatokra is van lehetőségük pl. művészeti úton jártak Olaszországban az idei 13-osok. Amit lányomnál tapasztalok az a szabadabb diákélet, a stresszmentes mindennapok, a kamaszokat elfogadóbb, empatikusabb légkör és bánásmód. Érdekes, változatos tantárgyak (fafaragás, kosárfonás, varrás, bőrdíszművesség, kertészet).

A gyermekeitek mind Waldorf iskolában kezdték a tanulmányaikat vagy próbálkoztatok először az állami iskolával?

A lányom 2007-ben kezdte az első osztályt abban az iskolában, ahol mi is tanítottunk az édesapjával. Akkor még elérhetetlennek és megvalósíthatatlannak tűnt, hogy Waldorf iskolába járhasson. Mivel az első gyermekünk volt, aki iskolát kezdett, különösen érzékenyen reagáltam (főleg én) minden olyan dologra, amit akkor már tudtam, hogy nem jó neki, nem úgy kellene, nem most. Nehéz volt megtalálni azt a határt és kompetenciát ( szülő és kollégaként ), ameddig véleményt nyilváníthatok megbántás nélkül. Azt gondolom ez nem is sikerült, minden jó szándékom ellenére. Szerencsére a lányom talpraesett, jó képességű gyerek volt, így kudarcok nélkül átvészeltük az állami oktatás 8 évét. Nagy örömünkre szolgált, amikor 8-ban elment több gimnázium nyílt napjára, s végül saját döntésként választotta a Waldorf-gimnáziumot.
Azt tudtuk, hogy a fiúkat nem szeretnénk állami iskolába járatni. Így Botond 2013-ban, Bulcsú pedig 2015-ben már Nemesvámoson kezdte az első osztályt. Ez az álom azért valósulhatott meg, mert a párom addig félállásban tanított Nemesvámoson és Ősiben is, de 2013-tól már teljes állásban a Waldorf-gimnáziumban tanít történelmet és bothmert.
Jó érzéssel tölt el, mikor reggel mindhárom gyermekem egy Waldorf-iskolába indul el tanulni. Szerencsésnek érzem magunkat, hogy olyan intézményben nevelkedhetnek, ahol igyekeznek őket távol tartani a tömegkultúrától, és a mindenhonnan ránk zúduló fogyasztói társadalomtól. Ahol elfogadást, egyéni elbírálást kaphatnak.

A családi  életeteket mennyire befolyásolja a Waldorf szellemiség, milyen hatással volt rá?

Ez egy fokozatos és folyamatos váltás volt, mivel először fejben születik meg az elhatározás, a változásról és változtatásról, majd megérlelődik a döntés, de a mindennapi gyakorlatban ez egy lassú átmenet, mely a mai napig is tart. Felelős szülőként és pedagógusként tudtuk, hogy azzal, hogy a gyermekeinket Waldorf-iskolába íratjuk, egyben vállaljuk, hogy ezt a szellemiséget képviseljük az otthoni környezetben is. Szerencsére ez a fiúkkal könnyebb volt, mert születésük előtt elindultunk ezen az úton. Nemesvámoson szülőként alá kellett írnunk egy „Együttműködési megállapodást”, melyben vállaltuk, hogy gyermekeinket a Waldorf-pedagógia szellemiségében neveljük, s ezzel támogatjuk az osztálykísérő munkáját, de legfőképpen gyermekünk egészséges fejlődését. Ezt nagyon fontosnak és hasznosnak tartom.
Sajnos Waldorf-szülőként azt látom, hogy egyre több szülő csak menekülési útnak látja a Waldorf-iskolát, ahová kimenekítheti gyermekét a közoktatásból, de ez így nagy veszélyeket, csalódást és felesleges konfliktust hordoz magában, ha nincsenek tisztában a szellemi háttérrel, s nem tudja gyermekét abban támogatni, hogy hasonló értékrend és nevelési módszer hasson rá az iskolában és otthon is. Ezzel a döntésünkkel bizony vállaljuk, hogy nincs televízió, nincs tablet, nincs okostelefon, csillogó-villogó-berregő játék a kisgyermek mindennapjaiban. Ezt családi szinten sem egyszerű kezelni pl. egy karácsonyi ajándékdömpingnél. Nekünk sem sikerül maradéktalanul, de törekszünk rá. Ez nagyon nehéz az elején, saját tapasztalatból tudom, de ma már azt is látom a gyerekeimen, főleg a kamasz lányomon, hogy megéri!

Mit jelent neked a tanítás? Mit adhat a tanítás egy Waldorf iskolában? Milyen osztálytanítónak látod magad? Mi a tanári ars poeticád?

Nekem a tanítás egy nagy szerelem, s ez nem túlzás! Nem tudok elképzelni más pályát, amihez több mint 20 év után is ilyen érdeklődéssel, megújulással tudnék fordulni. Ennek azonban megvan az a veszélye, hogy el tudok veszni benne, nem érzem a ráfordított időt, mert visz a lendület, hajt a kíváncsiság. Azonban a családom, a gyerekeim, sőt magam miatt is, meg kell találnom a helyes arányokat, s tudomásul venni, hogy van élet a tanításon kívül is. Ez fontos, ma már tudom.
Az, hogy Waldorf-iskolában taníthatok, a szabadságot fogja jelenteni, hogy végre úgy és azt taníthatok, amivel egyetértek, amivel azonosulni tudok, amiben hiszek, és a legfontosabb, hogy mindezt úgy tehetem, hogy a szülők sem várnak el tőlem mást. Illegalitásból végre legalitásba kerülhetek!
Azt még nem látom, hogy milyen osztálytanító leszek, csak azt tudom, hogy milyen szeretnék lenni. Ezt is lassú átmenetnek gondolom, amíg a zsigereimből is távozik minden beidegzett, látott és átélt hagyományos iskolai gyakorlat, annak ellenére, hogy nem tudtam vele igazán sose azonosulni.
Ars poeticaként, kitől mástól, mint Rudolf Steinertől szeretnék egy idézetet írni, mely megfogalmazza mindazt, ami a neveléssel, önneveléssel, tanítással, a gyerekekkel kapcsolatban számomra az iránymutató:

„Nem az számít, hogy mit mondanak, mit tanítanak a gyermeknek. Csak az számít, hogy Önök maguk milyen emberek, hogy jók-e és megnyilvánulásaikban ezt a jóságot fejezik ki, vagy rosszindulatúak és haragos természetűek, és gesztusaikban ez tükröződik-e. Amit saját maguk tesznek, az a gyermek bensejében tovább él. És ez a lényeg. Az egész gyermek olyan, mint egyetlen érzékszerv, minden hatásra reagál, amit emberek váltanak ki belőle. Ezért fontos eloszlatni azt a tévhitet, hogy a gyermek értelmével tanulja meg, mi a jó és mi a rossz... hanem igenis tudnunk kell, hogy minden, amit az ember egy gyermek közelében tesz, az szervesen beépül a gyermek testébe, lelkébe, szellemébe. Hogy egész élete egészséges lesz-e vagy sem, attól függ, hogyan viselkednek a közelében. A hajlamok és képességek, melyek kifejlődnek a gyermekben, mind attól függnek, milyen magatartást lát maga körül."




Nyebolszin Paulina


>>> fel a lap tetejére

* * * * * * * * * * * *


Molnár Mónika német nyelvtanár

Gondoltad volna valaha, hogy Waldorf iskolában fogsz tanítani?

Egyáltalán nem, sőt 5-6 évvel ezelőtt azt sem gondoltam, hogy bármilyen iskolában tanítani fogok. Sok éven át az üzleti életben dolgoztam, a nyelvtudásom mindennapi munkaeszköz volt, főként felnőtteket tanítottam magántanárként. A 15 éves lányomat viszont szívesen írattam volna anno Waldorf iskolába, csak akkoriban nem találkoztam Székesfehérváron kezdeményezéssel.

Hogy néz ki egy német óra a Waldorf iskolában? Igazodik-e egy nyelvóra tananyaga a többi óra tananyagához?

Minden osztályfokon van az óra elején egy 10-15 perces ráhangolódás, ez kisebbeknél dalok, versek, mozgásos játékok formájában, a nagyobbaknál már kevésbé dominál a mozgás, utánzás, inkább nyelvi játékok szerepelnek.
Ezután következik egy nyugalmasabb szakasz, valami új ismeret bevezetése, ez lehet egy új dal vagy vers, amit sokféleképpen próbálok megértetni, pl. mutogatás, rajz, képek, szemléltető eszközök. A gyerekek nagyon intuitívak, legtöbbször együtt összerakják a szövegek jelentését. Általános cél, hogy minimális legyen az anyanyelv használata, néha viszont szükséges, pl. egy játékszabály elmagyarázása, mutogatása kizárólag németül nem mindig sikerül.
Az óra utolsó része általában nyugalmasan telik, rajzolással mesehallgatással, kisebbeknél képeskönyv nézegetés is van.
A 4. és 5. osztályban már írunk és olvasunk, ott már más egy kissé a tematika, de az óra tempója és 3-as tagolása itt is jellemző. A német óra valamelyest igazodik az adott osztályfok fő témájához, 3.-ban pl. mesterségeket tanulunk és az évszakokra jellemző dolgokat, 2. osztályban sok állat szerepel. Az epochákat is figyelembe veszem, pl. matek epochánál tanuljuk, gyakoroljuk a számokat.

Mennyire tudod használni itt az állami iskolában vagy nyelviskolában szerzett  tapasztalataidat?

Állami iskolában nagyon régen tanítottam nagyon rövid időszakot, nyelviskolában már többet. Az ott szerzett tapasztalatokat főként középtagozaton hasznosítom, ezek pl. a csoportos vagy páros feladatok, azok figyelemmel kísérése, szerepjátékok és más nyelvi, pl. szókincsfejlesztő játékok. A nyelviskola, ahol én tanítottam (1-2 órám még van egy héten jelenleg is) a kommunikatív nyelvoktatás módszerét követi és várja el a tanároktól is, ezen a téren is sokat tudtam fejlődni.

Miből tudsz ötletet meríteni, amikor készülsz az órákra?

Van egy waldorfos német szöveggyűjtemény „Der summende Baum”, ez egy nagy dal-, vers-, mese- és játékgyűjtemény, ebből válogatok, ez egyébként részben online is elérhető. Emellett vannak német internetes oldalalak, Waldorf iskolák honlapjai, stb. Elég sok helyről lehet anyagot találni, időnként gyerekeknek írt nyelvkönyvekben is vannak kedves dalok, versek.

Most már nem csak tanárként, anyukaként is jelen vagy az iskolában. Anyaként milyennek látod a sulit? Miért választottátok ezt az iskolát?

Igen, 3. gyermekünk Andris most kezdte az 1. osztályt itt a Fehér Vár Waldorf iskolában. Szülőként azt látom, amit már tanárként is érzékeltem, szeretet, odafordulás a gyerekek felé. Most tapasztaltam a saját bőrömön, hogy az osztálytanító személyisége olyan erő, amely csodaszép osztálytermeket, vidám, motivált gyerekeket, aktív tanulást eredményez. Kisfiúnk mesél néha otthon a nagytesóknak, hogy mi mindent csinál az iskolában, a nagyok csodálkoznak, és talán picit irigykednek is.
A választás egyértelmű volt, azért hoztuk őt ide, amiért én is itt, és nem egy állami iskolában tanítok. A Waldorf-pedagógia gyermekközpontúsága, az érzelmi biztonság, a szeretet, a teljesítménykényszer elkerülése.

Hasonló indíttatásból vagy benne a gimnázium alapító munkacsoportban? Miért lenne jó, ha lenne a jövőben középiskolánk is?

Azért lenne nagyon jó, ha lenne majd a későbbiekben középiskolánk, hogy a gyermekeket, akik most 8. osztályig ide járnak, szinte egész felnőttkorukig ebben a szellemiségben lehessen tanítani, nevelni. Hogy a felnőttkorukra szabadon gondolkodni képes, stabil érzelmi és szociális képességekkel bíró felnőttekké váljanak, akik jól helytállnak ebben a hihetetlenül kusza és felgyorsult világban.

Szerinted mi az, amit  kifejezetten a Waldorf iskola tud adni a gyermekeknek, a szülőknek, a tanítóknak?

A gyermeknek, aki 7 éves korától a nappalok nagy részét az iskolában tölti, az odafigyelést, és az életkorának, fejlettségének megfelelő nevelést és oktatást, mindezt stressz és teljesítmény kényszer nélkül. A szülőnek azt a jó érzést, hogy a gyermek jó helyen van és jó kezekben, és egy hasonló értékeket képviselő szülői közösséget, a tanítóknak pedig a lehetőséget, hogy úgy tanítsák a gyermekeket, ahogy azt ők az adott osztályba járó gyermekek érdekeit nézve a leghasznosabbnak látják.

Mi az, ami leginkább örömet okozott neked az eddigi munkádban? Mi az, amiért érdemes itt tanítani?

Ez talán banálisan hangzik, de a legnagyobb öröm, amikor a kisebb gyerekek üdvözlésképpen megölelnek, hozzám bújnak, a nagyobbak előre „Guten Tag”-gal köszönnek, vagy amikor a gyerekek a szünetben a német mesejátékot játsszák újra.






Nyebolszin Paulina




>>> fel a lap tetejére


* * * * * * * * * * * *


Ásmány Gabriella osztálytanító 5. osztály

A 3-4. osztály tanítójaként kezdted, és a most következő tanévtől az 5. osztály osztálytanítója leszel. Nem érzed- e nehézségnek, hogy nem első osztállyal indítottad a Waldorf tanári pályafutásodat?

De, természetesen nehéz volt beleugrani a mélyvízbe. A Sors engem egyszerűen "helyzetbe hozott", és az volt a kérdés, hogy mit felelek erre, nem pedig az, hogy felelek-e. Mivel a legkisebb gyerekem 4 éves sem volt, és én az előző éveket otthon töltöttem - mindegyik gyerekemnek megengedve, hogy csak a legszükségesebb időt töltse az óvodában -, nem terveztem, hogy osztálytanítói feladatot vállalok. Jól felforgatta a családom életét ez a változás. Ugyanakkor ez a helyzet egy olyan húzóerőt jelentett számomra, ami belendítette a hivatásom iránti szeretetet és tiszteletet. Nagy szükség volt rám, méghozzá egy olyan feladatban, ami komoly kihívást jelentett számomra. A Waldorf-pedagógia metodikája nagyon különbözik az eddig tanultaktól, teljesen más embert és egy teljes embert kíván. Nem készülni kell a másnapi tanításra, nem ki kell javítani a dolgozatot, hanem a másnapi főtanításból kell vacsorát főzni, vele kell lezuhanyozni és róla kell álmodni. Olyan, mintha egy non-stop zenekarban játszanál, állandó figyelmet, előre gondolkodást, improvizálást követel, és persze mindezt olyan magas szinten, hogy a "közönség"-hez is eljusson a muzsika.

Hogyan működik a gyakorlatban egy összevont osztály tanítása? Nagy kihívásnak érzed ezt a feladatot?

Olyannyira nagy kihívásnak éreztem, hogy szinte azonnal eldöntöttük a két osztály szétválasztását. Mivel ennek a változásnak engedélyeztetési folyamaton kell átmennie, a most következő tanévtől tudjuk csak megvalósítani. Ennek ellenére a két osztály végig Fekete Júlia Pálma segítségével tudott így együtt működni, aki a másik, szeptembertől már "negyedik"-nek hívott kis csapat osztálytanitóságát is vállalta. Ebben az életkorban a gyerekek olyan sokat változnak, hogy folyamatosan szimultán kellett működnie a csoportnak. A feladatot teljesítettük, de a nagy korosztályi különbségek miatt szociálisan is a külön-külön működést tartottuk egészségesnek.

Eddig amellett, hogy főállású anyuka voltál, festettél (a honlapunkat is a te grafikáid díszítik), gyönyörű, teljesen egyedi szappanokat készítettél, zenéltél és sok más művészeti tevékenységet folytattál. Hogyan tudod összeegyeztetni most a tanítást, az anyaságot és a művészeti tevékenységet?

Ahogy mindenki, szóval nehezen :) Van tehát családom, akikkel nagyon szeretek sokat együtt lenni. Vannak hobbijaim, amikre időt szeretnék szánni, és van a hivatásom, ami teljes embert követel. Ebből a paradoxonból csak úgy lehet menekülni, ha az ember összeolvasztja mindhármat. A Waldorf iskola egy olyan olvasztótégely, amiben ez lehetséges. Zenélek, festek, szövök, fonok, kötök, faragok és millió más dolgot csinálok az osztályommal, vagy az osztályomnak. A gyerekeim az iskolába és az óvodába járnak, a családi életünk egybefonódott a Waldorf-közösség más családjainak életével, az ünnepekkel, közösségi találkozókkal, vagy munkával. Igyekszem a hivatásomban, vagy inkább a hivatásom kapcsán megélni mindazt, ami nélkül nem érdemes élni.

A művészi éned mennyire tud kibontakozni a tanításban és mennyire jelent segítséget?

A Waldorf-pedagógia nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a gyermekek az általuk észlelt világot ne pusztán információként futtassák át az agyukon, hanem teljes lényükkel dolgozzák azt fel. Ennek a módszernek az az egyik lényeges eleme, hogy felnövekedjen egy olyan generáció, amelynek a mienkkel ellentétben nem kell a fél életét (vagy az egészet) azzal töltenie, hogy megpróbálja kitalálni, mit is érez egy-egy észlelt helyzettel kapcsolatban, vagyis hogy személy szerint ő hogyan viszonyul az adott észleléshez. Ha tudom, hogy mit érzek, meg tudom mondani, hogy az adott dolog jó-e nekem, akarom-e, választom-e. Ezért az én munkám során alapvető fontosságú, hogy én magam tisztában legyek az érzéseimmel, külön tudjam azokat választani a gondolataimtól, és ki tudjam őket fejezni. Az érzéseimet pedig legkönnyebben nem szóban, hanem zenében, képben tudom kifejezni. Úgyhogy a kérdésedre a válaszom az, hogy a művészi énem nélkül én nem is lehetnék osztálytanító.

Azt mondanám, hogy a ti családotok abszolút "Waldorf-értékeket" képvisel. Sok támogatást és inspirációt kapsz a családon belül?

A mi családunk mindig is vonzódott a közösséghez, a szociális szférához. Állami gondozott gyerekeket segítettünk - több baráti család közösen - , akik felnőttként igénylik is a velünk való rendszeres együttlétet. A mi gyermekeink ebbe születtek és ebben nőttek fel, számukra tehát a közösség nagyjából az élet értelme. A Waldorf intézmények három alapra épülnek, egyrészt a pedagógia szellemiségére, másrészt a szülők fenntartói szerepére, harmadrészt pedig arra a közösségi együttlétre, ami az én családomnak természetes sajátja. Azt gondolom, hogy a család támogatása ebben a modellben elengedhetetlen. Mi, a családom - a férjem munkája ellenére, aki nem egy Waldorf intézményben dolgozik - a közösség részei lettünk, együtt gondolkodunk, érzünk és teszünk ezért a közösségért.

Mit tudnál mondani a Waldorf-pedagógia előnyeiről mint pedagógus? Mit tapasztalsz ebből mint anya?

A hozzánk közeledő családok kettős elvárásokkal érkeznek. Egyrészt általában az édesanya azt szeretné, hogy "hagyjam végre békén" az állami iskolákban megtört gyerekét. Másrészt általában az édesapa azt szeretné, hogy diplomája legyen majd a gyereknek. Ezért a mi kihívásunk az, hogy először is a kisgyermek szeressen tanulni, érdeklődjön, tartsa a világot figyelemre méltónak, élvezze, csodálja. Másodszor pedig mindezt a mai kor kihívásainak megfelelő szinten tegye. A Waldorf-iskola nem az információ megszerzését tartja a legfontosabb oktatási feladatnak. Az információ van, létezik, és mára mindannyiunk számára végtelen mennyiségben elérhető. Mi azt szeretnénk, ha a gyerekeink eligazodnának ebben az információ-rengetegben, tudnának saját igényüknek megfelelően választani. Ha a világ dolgaiban eligazodó, azaz kompetens felnőtteket nevelünk, akkor tőlük várhatjuk majd, hogy felelősen és aktívan hassanak a környezetükre, a társadalomra, a világra, képesek legyenek másokkal együttműködésben dolgozni egy általuk elképzelt szebb jövőért. Mint anya, nekem is az a legfontosabb előny ebben az iskolában, hogy a gyerekeim ragyognak, nyüzsögnek, lelkesen kutatják a lehetőségeket, és délután nem akarnak hazamenni :)

Amikor elkezdted a Waldorf tanárképzést még egyáltalán nem gondoltad volna, hogy most a fehérvári Waldorf iskolában fogsz tanítani. Miért jelentkeztél erre a képzésre?

Két pedagógus diplomám van, és egy harmadik, amit azért nem fejeztem be, mert a családom mellett döntöttem. Tanítottam néhány évet állami iskolákban, és pontosan tudom, hogy egy állami oktatásban nem leszek pedagógus. Kerestem azt az utat, amiben a hivatásomat megélhetem. Ezzel egy időben a fehérvári kezdeményezés - sokadszorra - új erőre kapott, és ennek kapcsán elképzelhetőnek tűnt, hogy néhány év múlva majd én is dolgozzak egy Waldorf iskolában. A módszert régóta ismerem és elmélyedtem benne olvasmányaim kapcsán. Úgy éreztem, hogy a saját személyes utam erre visz, és hogy ez az az út, ahol a hivatásomat is visszakaphatom. Persze, nem számítottam rá, hogy ilyen gyorsan :)

Waldorf képzésre jártál májusig, készülsz az órákra, 3 gyermekes családanya vagy. Van időd pihenni, feltöltődni? Szerinted, hogy lehetne segíteni azon, hogy a Waldorf pedagógusok ne égjenek ki és szívesen végezzék a munkájukat?

Köszönöm ezt a kérdést. Minden nap előbukkanó problémákról szól. Egyrészt van erre a kérdésre olyan válasz, amit már említettem is: Nem lehet teljes értékű anyának, teljes értékű osztálytanítónak és teljes értékű művésznek lenni, hiszen én mégis csak egyetlen ember vagyok. Az én részem, hogy megtanuljam ezt az alkímiát, képes legyek ezt a három szerepemet egyetlen személyben megélni és kibontakoztatni (ebben az egyébként erre alkalmas közegben, a Waldorf iskolában). Rutinos Waldorf-pedagógusok szerint ezt a munkát csak úgy tudod jól végezni, ha képes vagy a munkádból feltöltekezni, nem csak leadni. Másrészt az osztálytanítói munka mellett nagyon nehéz megfelelni a mai magyar oktatásügyi dokumentáció-igénynek, főleg mert egy Waldorf iskola tanárai nem alkalmazottak, hanem egy közösen felelős, demokratikus kollégiumot alkotnak, tehát az adminisztrációt is közösen kell megcsinálniuk. Ebben hatalmas segítség, hogy a mi jelenlegi iskolaképviselőnk, Bergyár Viktória oroszlánrészt vállal ebből, és a fenntartó egyesület is besegít az intézményműködtetés feladataiba. A Waldorf tanári kollégiumi modell mindent megtesz, hogy a pedagógusok kiégési kockázatát a minimálisra csökkentse, tehát kompetensen bevonja őket saját irányításukba, külső kontroll helyett saját minőségbiztosítást támogat, a szociális kapcsolatokon keresztül együttműködést, biztonságot, segítséget nyújt, szemben az elszámoltatással, teljesítmény-követeléssel és személytelenséggel.




Nyebolszin Paulina




>>> fel a lap tetejére


* * * * * * * * * * * *


Sorosy Dóra délutános tanító, drámapedagógus

Mi a végzettséged?

Az ELTE-n végeztem német nyelv és irodalom szakos tanárként. A diploma kézhez vétele óta, 13 éve megszakítás nélkül tanítok. Az ELTE Neveléstudományi Doktori Iskolájában abszolvált doktorjelölt vagyok, ami azt jelenti, hogy az iskolát teljesítettem, levizsgáztam minden tantárgyból, publikáltam újságban, folyóiratokban, előadásokat tartottam konferenciákon, a doktori disszertációm befejezése és leadása van hátra.

Hol dolgoztál eddig?

Először egy székesfehérvári középiskolában tanítottam német nyelvet, majd áthívtak a Kodolányi János Főiskolára. A középiskolai tanítást nem szerettem volna feladni, így két munkahelyem lett. A főiskolán pedagógiai, művelődéstörténeti, tanítás módszertani, önismereti, konfliktus-kezelési és pszichológiai tárgyakat tanítottam először Székesfehérváron, majd Siófokon és Budapesten is. Az utazás sok időmet elvett, ezért sajnos a középiskolától fájó szívvel, de el kellett búcsúznom. Nagyon szerettem a diákokat, szinte mindenki nyelvvizsgával fejezte be az iskolát.
A főiskolai élet sokban különbözött a középiskolától, új kihívást jelentett, de a diákok nagyon hálásak voltak, ha érdekes, izgalmas, játékos módon adtam át az elsajátítandó tananyagot. Ennek feldolgozásában gyakran alkalmaztam drámajátékokat, a 18-22 év közötti diákok, de még a levelező tagozatos felnőtt hallgatók is lelkesen játszottak, és mindig pozitív visszajelzéseket kaptam.
Sok hallgató szakdolgozati konzulense is voltam, koordináltam a munka elkészítését, felkészítettem szakdolgozóimat az államvizsgára is, melyen vizsgabizottsági tagként is részt vettem.

Hogyan jutottál el hozzánk, a Waldorf iskolába?

2014. január 10-én megszületett a kislányom, aki januárban múlt 2 éves.
Végig kellett gondolnom, hogyan tovább. Döntésemben nagyon fontos szerepet játszott a Szent Imre Iskolaházban eltöltött 3 év, mely idő alatt önkéntesként dolgoztam. Az Iskolaház 2012-ben alakult azzal a céllal, hogy olyan gyermekeknek nyújtson segítséget és nagyon sok szeretet, akik hátrányos helyzetű családban élnek. Itt kerültem először közelebbi kapcsolatba az általános iskolásokkal, hiszen az ide járó gyerekek legnagyobb része ez a korosztály. Hamar megtaláltuk a közös hangot, mindig nagyon várnak, kérik, hogy „velem tanulj”, „ne, velem”… és végtelenül hálásak, kimutatják szeretetüket, teljesen fel tudok töltődni közöttük. Emiatt döntöttem úgy, hogy váltanom kell, és általános iskolában szeretnék dolgozni.
Az alternatív iskolákról főiskolai és egyetemi tanulmányaim alatt is sokat olvastam, közel áll hozzám ez a szellemiség, nagy hangsúlyt fektet a művészetekre, a mozgásra, a tapasztalásra és természetesen az idegen nyelvek oktatására is. Ezért nagyon örültem, amikor rátaláltam a Waldorf iskola pályázati felhívására, gondolkodás nélkül jelentkeztem és nagyon boldog voltam, hogy engem választottak.
Bár ez még csak az első évem volt itt, már tudom, hogy ez az én utam is. Könnyű belelkesülni olyan gyerekek mellett, akik szárnyalnak, és olyan kollégák között, akik rajonganak a hivatásukért :) A Tanári Kollégium teljes támogatása mellett 2017. tavaszán én magam is elkezdem a speciális Waldorf-pedagógus képzést, és osztálytanító leszek.
Egy nagy álmom válik így valóra.

Említetted a drámajátékokat. Végzett drámapedagógus is vagy, tudod-e alkalmazni a tanultakat itt, a Waldorf iskolában?

Nagyon is. A gyerekek nyitottak a játékra és az újra. Minden héten van drámajáték-szakkör, egyik héten az első-második, másik héten a harmadik-negyedik osztályos gyerekeknek. Lelkesek, nyitottak, motiváltak és nagyon kíváncsiak.
A drámajáték feladata az önismeret, a személyiségformálás, a kapcsolatfelvétel, a kapcsolattartás, a kommunikáció megkönnyítése, tehát ez egy szocializáló tevékenység. Segíti az önálló, rugalmas gondolkodást, a mozgás és beszéd tisztaságát, fejleszti az alkotóképességet. A drámajáték színesebbé teszi az oktatató-nevelő munkát, a szabadidő eltöltését, biztonságot nyújt a társadalmi élet sok területén, például iskolai, családi gondok, ügyintézés…stb… Nagyon sokszínű a játéktár, vannak érzékszervi finomítást elősegítő játékok, memóriafejlesztő játékok, ügyességi játékok, fantáziajátékok, ritmusjátékok, szerepjátékok. A drámajátékok során fejlődik a gyerekek önismerete, emberismerete, nyelvi kifejezése, térhasználatuk, tájékozódásuk.

Délutános tanító néni vagy, mesélnél a délutánokról?

A gyerekekkel ebéd után rögtön az udvarra megyünk, hiszen délelőtt sokat ülnek az iskolapadban, ilyenkor szaladgálnak, fociznak, fogócskáznak és nem utolsó sorban friss levegőn vannak. Szívesen beállok a lányokhoz fogózni, vagy a fiukhoz focizni is, ha nincs meg a csapatlétszám. Legutóbb kapus voltam. :)
A gyerekek nagy része a futkározás után elfárad, elkezdenek szerepjátékokat játszani, családosat, főznek, a gyerekeket oviba viszik, bevásárolnak. Legutóbb boltot építettek, ahol arannyal lehetett fizetni. Én egy hangszórót kaptam az aranyamért. :) Egy deszkára megrajzolták valóban a hangszórót. Nagyon kreatívak.
Imádnak építeni, az iskolaudvaron fellelhető és mozdítható összes tárgyat felhasználják, és hatalmas kalózhajót készítenek, majd azt játsszák, hogy kihajóznak az óceánra, megállnak az óceán közepén, valaki beugrik a vízbe fürdeni, valaki cápa lesz, és üldözi a fürdőzőket. Fantáziájuk határtalan. De építettek már tankot is és 5 csillagos szállodát is, ahova kaptam egy ingyen éjszakát. A portán beregisztráltak, majd lefektetettek egy kabátokból összeállított ágyra, kakaskukorékolásra ébredtem, majd jött a szórakoztató személyzet, akik táncoltak és énekeltek nekem. A lányok gyakran összeállnak tánccsapattá, látványos koreográfiát találnak ki, majd előadják, és még énekelnek is hozzá. A fiúk, karácsony közeledtével zenekart alapítottak, az egyik másodikos kisfiú karácsonyi dalt furulyázott, a többiek énekeltek.
Házi feladatot nem kapnak, ezért amíg tehetjük, az udvaron vagyunk, majd a napközi végén bemegyünk a tanterembe, kártyázunk, társasjátékozunk, memóriajátékot játszunk, vagy csak rajzolunk, beszélgetünk. A napközibe érkező szülők nagy részét azzal fogadják a gyerekek, hogy „Aaaannnnnnyaaa, túl korán jöttél, még maradni szeretnék!” – és azt hiszem, hogy ez a legfontosabb visszajelzés.


Nyebolszin Paulina




>>> fel a lap tetejére


* * * * * * * * * * * *


Nagy Ferencné Éva osztálytanító 1. osztály

Te vagy az iskolánk alapító tanára, így sokban neked köszönhetjük az iskolánk létezését. Miért vállaltad el ezt a feladatot és mivel járt ez?

Azért vállaltam el, mert hiszek a sorsban. Ott, akkor, abban a pillanatban, amikor ez kérdéssé vált, én voltam az egyetlen, aki ezt a feladatot felvállalhatta. Megtettem, mert úgy gondoltam, hogy így helyes, ráadásul életünk több mint 12 évének reményteljes várakozása látszott megvalósulni. Az élet nem véletlenül rendez körénk egy „díszletet”, hanem a szerepért, amit be kell töltenünk. Az alapítószülők megbíztak bennem, és bíztak bennem. Ez a bizalom volt az, ami erőt adott a kihívásnak is beillő feladathoz, ami rengeteg munkával járt, ezek közül különösen fontosak voltak: a pedagógiai program megírása, a mentoriskola megtalálása, a Tanári Kollégium felállítása, a Tanári Kollégiummal közös konferenciamunka, a gyerekek felvételiztetése és a szülői antropozófiai kör vezetése. Ha figyelembe vesszük, hogy akkor még két munkahelyem volt...A lényeg, hogy sikerült. A Fehér Vár iskola vár. Mindkét értelemben. Egy olyan biztos menedék, ahová lehet jönni.

Az iskola első 1. osztályának nem te lettél az osztálytanítója. Miért hagytál ki egy évet?

Már a kezdetekkor megmondtam az alapítószülőknek, hogy olyanok az életkörülményeim, hogy osztálytanítóságot csak a 2016/17-es tanévtől tudok vállalni.

Több évig állami iskolában dolgoztál, nehéz volt Waldorf tanítóként az állami rendszerben tanítani?

Az állami rendszerben szerintem egyetlen pedagógusnak sem könnyű dolgoznia. Minél lelkiismeretesebb az illető, annál kevésbé. Waldorf-pedagógusként az a legnehezebb, hogy tudja az ember, létezik egy sokkal jobb, emberközpontú megoldás. Azért írtam emberközpontút, és nem gyermekköpontút, mert nem szabad elfelejteni, hogy egy iskolában közös munka folyik. A tanárok és a gyerekek együtt dolgoznak. Egy iskola sem tanárok sem gyerekek nélkül nem iskola többé. Egy közösségben mindenki érdekeit szem előtt kell tartani, attól válik működőképessé. Kedvezőtlen körülmények között, többszörösen akadályoztatva senki sem képes jól teljesíteni. Ez vonatkozik felnőttre, gyermekre egyaránt.

Mi fogott meg anno a Waldorf pedagógiában?

A teljessége. A Waldorf-pedagógia véleményem szerint nem módszer, hanem rendszer, mely minden elemével az élethez, a világunkhoz kapcsolódik, melyben az embernek központi jelentősége és feladata van, annak minden felelősségével.

Sok tévhit él a Waldorf pedagógiával kapcsolatban. Csodabogaraknak tartják azokat, akik ezt választják. Sokan azt hiszik, hogy ez amolyan kisegítőiskola-féleség. Van, aki egy szektára gondol. És van aki számára ez csupán egy alternatív pedagógia, a lényeg, hogy nem állami. Te hogy jellemeznéd a Waldorf pedagógiát? Miért értelmezik félre az emberek ezt a módszert? Mit tudnál nekik mondani erre?

A Waldorf-pedagógia annyira összetett, hogy nem lehet pár szóval jellemezni. Sokan azért értelmezik félre, mert módszernek hiszik. Csupán azt látják, hogy valamit hogyan csinálunk, nem pedig azt, hogy miért. A Waldorf-pedagógiában mindennek oka van, annak is, hogy hogyan tanítjuk a betűket, miért ugrálunk és tapsolunk számolás közben, vagy miért pont azokat a meséket és történeteket meséljük abban az életkorban a gyerekeknek. A miértekre pedig az antropozófiai embertan adja meg a választ.

Az antropozófiáról sokan nem is hallottak, pedig szervesen kapcsolódik a Waldorf pedagógiához. Te melyikkel ismerkedtél meg előbb és miben nyilvánul meg a kettő kapcsolata?

Az antropozófiával ismerkedtem meg előbb, még az egyetemi éveim végén, s azóta szerves része az életemnek ez a szellemiség. Később boldogan fedeztem fel pedagógiai vonatkozásait, bár a Waldorf-tanár képzésre csak jóval később jutottam el, már a gyermekeim születése után. A kettő kapcsolata röviden összefoglalható: Az antropozófia szellemisége a Waldorf-pedagógia alapja, lelke. Antropozófia nélkül a Waldorf-pedagógia üres váz csupán, módszerelemek halmaza élet nélkül.

A családod életét mennyire befolyásolja ez a szellemiség?

Az antropozófia világszemlélet. A férjemmel együtt antropozófusoknak valljuk magunkat, de ez nem azt jelenti, hogy egy antropozófia feliratú dobozban élünk. Mindketten tudatosan törekszünk arra, hogy megtaláljuk a kapcsolódási pontokat és a fejlődési lehetőségeket más megközelítésekben is. Szerintem nem lenne reális azt feltételezni, hogy a hegy tetejére csak az antropozófia nevű ösvény vezet. Nagyon sok olyan út, és lehetőség van, ami előbbre viszi az embert, csupán az a lényeg, hogy morálisan szilárd alapja legyen. A gyerekeinket nem neveljük antropozófusnak, ez nem lenne helyénvaló, de a kérdéseikre nyilvánvalóan a saját világ-, és életszemléletünk alapján tudunk válaszolni. Ezzel viszont minden szülő így van, bármilyen világképpel vagy életfelfogással rendelkezik is.

A gyerekeid nem járhattak Waldorf iskolába. Ezt hogyan lehet pótolni családon belül?

Ezt nem lehet pótolni. Amikor a gyermekeink óvodás korában nem sikerült az iskolaalapítás, pedig sok időt és energiát fektettünk bele annak idején is, el kellett ezt az egészet engednünk. A görcsös ragaszkodás és az illúziók nem segítenek. Természetesen sok mindennel igyekeztem kiegészíteni, és ezáltal támogatni a gyerekeinket a kisiskolás éveik alatt. Amit az adott körülmények között lehetett, megtettem. Most már mindketten felsősök, így már a segítség is mást jelent, de az alapjaik erősek, lehet rájuk építeni.

Mint iskolaalapító, milyennek szeretnéd látni a Fehér Vár Waldorf Iskolát?

Erősnek, közösség formálónak, jövőbe mutatónak. Olyan iskolának, amelyik méltó a Waldorf névre a szó legnemesebb, legszellemibb értelmében. Olyan iskolának, ahol otthon érezheti magát tanár, gyerek és szülő egyaránt, ahol a szeretet tapinthatóvá válik a tettek által.

És milyennek képzeled a leendő osztályod?

Valószínűleg furcsán fog hangozni, de nem képzelem el a leendő osztályomat. A képzelőerő csodás képesség, de itt és most nincs keresnivalója. Az élet egyébként is legtöbbször felülmúl minden képzeletet. Én most az izgatott várakozás örömében élek. Kicsit olyan ez, mint a szülés előtt. Ki fog hozzám megszületni? Fiú lesz? Lány? Milyen lesz? A különbség az, hogy szeptemberben nem egy gyermek, hanem egy osztály fog megszületni. Nyitott szívvel, kíváncsian várom, kik fognak besétálni az életembe, hogy attól kezdve nyolc éven keresztül egy kicsit az én gyerekeim is legyenek.


Nyebolszin Paulina




>>> fel a lap tetejére


* * * * * * * * * * * *


Zöld Anikó osztálytanító 3. osztály

Végzettség szerint tanító, gyógypedagógus, vagy.
Akik ismernek azt mondják, született Waldorf pedagógus. Mi az, ami vonz ebben a pedagógiai módszerben?


Született Waldorf pedagógus?! Hát az meg milyen? :D
Én csak igyekszem nap mint nap észrevenni a lehetőségeket, türelmes lenni, hallgatni a sugallataimra, tanulni azt, ami érdekel, kiélni az alkotó ötleteimet. Rabul ejtenek a színek, a formák, az anyagok, amikkel játszom. Engedem, hogy formálódjanak, hagyom, hogy alakuljanak, kivárom azt, hogy meg tudjon születni valami a kezem között… Kicsit olyan mindez, mint a bába munkája. Megélni női mivoltomat, kiteljesedni az anyaságban, kifejezni valamit belőlem, ehhez mindig is kellett az anyag, a fonal, a festék, a gyapjú, a textil, a cérna… Azt hiszem, nálam az alkotás folyamata a vonzó, a fontos….. És ha ebből valami szép is születik, az már csak hab a tortán.
Hogy mi vonz ebben a módszerben? Mindegyikünknek van egy adott pszichés, motoros tempója. Sok feszültséget okoz, ha a környezet nincs erre tekintettel. Vonz, hogy az itt dolgozók tisztában vannak azzal, hogy különböző alkatúak vagyunk, hogy itt nem cél az egyformaság - lehetünk sokszínűek. Hiszen az élet is olyan színes... Az is tetszik, hogy az értelmi fejlesztés nem elsődleges cél, ugyanolyan fontos az érzelmi hatások szerepe, és az akarattal is dolgozhatunk rendesen. A szív és a kéz ugyanolyan fontos, mint a fej.
Régóta szimpatizálok a "waldorffal", majdnem húsz éve néhány újságcikkig el is jutottunk a székesfehérvári újságokban, a cél a gyermekközpontú pedagógiát előnyben részesítő szülők keresése volt, de akkor nem volt számottevő akarat. Jó, hogy most van!

Hogyan hasznosíthatók a gyógypedagógiai ismereteid egy Waldorf iskolában? Vannak ezzel kapcsolatos konkrét ötleteid?

A most induló iskola pedagógiai programja alapján gyógypedagógiai segítséget igénylő gyerekek nem kerülhetnek be, szigorúan tekintve tehát a tanulásban akadályozottakkal és a látássérültekkel kapcsolatban szerzett tudásomra most nem lesz szükség. Ám a velük való foglalkozás során szerzett érzékenységemet, türelmemet, ötleteimet biztosan használni tudom szeptembertől itt is.

Tanultál mozgásterápiát is. Gondoltál arra, hogy ez a tudás osztálytanítóként fontos lehet?

Tanulmányaim során tudatosult bennem, hogy a stresszes állapotban szerzett emléknyomok milyen maradandóak, milyen messze ható következményei lehetnek. Tehát igenis nagyon fontos cél az oldott, nyugodt légkör a testi-lelki egészségünk szempontjából is. És a legújabb neurobiológiai kutatásokból megtudhattuk azt is, hogy a hosszú távú memóriába épülés nem igazán működik feszült, félelemmel teli légkörben, hiszen a beépüléshez szükséges vegyületeink nem csinálják a dolgukat, ha éppen szorongunk. Ha ezt tudom, akkor már nem is lehet kérdés, hogy milyen hangulat elérése a célom az osztályteremben.
Jó kis gyakorlatokat tudok az agyféltekék összehangolására, hogy mindig az kapcsoljon be, amelyikre szükségünk van... akár kezdhetjük így a napot :)

Mozgásterápia... Kulcsár Mihályné módszerét tanultam, és alkalmazom évek óta. Ez a gyerekekkel való megismerkedésből, az egyedi helyzetre illő mozgássor kiválasztásából, ennek megtanításából és havi egyszeri konzultációból áll részemről. A család pedig a mindennapi gyakorlással teszi hozzá a maga részét. És hónapról-hónapra változnak a feladatok az aktuális állapotnak megfelelően. A rendszeresen végzett, egymásra épülő, szerves egységet alkotó gyakorlatsorok végzése közben kialakulnak az agyi területek közötti célszerű kapcsolatok, rendeződnek a szem, fül, kéz, láb dominanciájával kapcsolatos eltérések, kioltódnak a már nem használt csecsemőkori reflexek. Külön öröm látni, hogy amikor egy gyermek megérzi, hogy olyan dolgok sikerülnek, amik eddig nem, és ami eddig ment, az most (a célszerű, legrövidebb agyi „útvonalaknak” köszönhetően) sokkal kevesebb energiájába kerül, az milyen üdítő hatással van a viselkedésre is. Csökkennek a szorongásos tünetek, eltűnnek a makacs beszédhibák, kisimultabbá válnak a gyerekek, egyre jobb velük lenni.
Ez a módszer csoportban is alkalmazható, tehát a "waldorfos" délelőtt mozgásos-ritmikus szakaszában még amellett hogy nagy buli énekelni-mondókázni-ugrálni-tapsolni (és a buli része mellett még jaj, de sok minden történik ekkor!), ide még tervezek belecsempészni olyan gyakorlatokat, amelyekkel megsimogatjuk a buksinkat „belülről” is...

Jelenleg alig van olyan Waldorf iskola, aki fogad sajátos nevelési igényű gyerekeket. Mi lehet ennek az oka? Szerinted jó ez így? Kellene létrehozni Magyarországon egy speciális Waldorf iskolát?

Nem ismerem pontosan a magyarországi Waldorf iskolákba felvehető gyerekek körének szabályozását, hiszen erről minden helyen az alapítók döntenek, és évente változtathatják a helyi igényeket és erőforrásokat figyelembe véve.
Általánosságban azt tudom elmesélni, hogy a nem megfelelő körültekintéssel, tapasztalattal, szeretettel, elfogadással végzett integráció általában nagyon rosszul sül el. Az ilyenkor járó heti 1-2 gyógypedagógiai foglalkozás édeskevés a nehézséggel küzdő gyermek osztályban elfoglalt helyzetének segítésére. Hiszen a fejlesztéskor nem is az osztályban dolgozunk...

Négy fiatalember anyukája vagy. Tudod hasznosítani az anyai tapasztalataidat a tanításban?

Én a „gyerekezést” nem a főiskolán tanultam. Hanem amikor igazán odaszántam, odaadtam magam annak a hivatásnak, amit csak mi, nők vállalhatunk. Az a rengeteg élmény-érzés, ami a gyermekeim fogantatásától megszületésük útján, és a sűrű és mégis oly lassú hétköznapokban formált, az nem összehasonlítható erő egy-két főiskola elvégzésével. Az ő háborítatlan születésük olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy azóta érzem, szívesen segítek azoknak az asszonyoknak, akik szülésük során dúlai (asszonytársi) segítséget szeretnének. És van néhány édesanya, akik megtiszteltek azzal az elmúlt években, hogy támogatásommal jelen lehessek gyermekük születésénél. Az ekkor szükséges „rendelkezésre állás”, ahol sem túl kevés nem vagyok, sem túl beavatkozó, sem túl sok... no, ez nagy lecke. De csinálunk bármikor is mást, ha gyerekek mellett vagyunk, akár hozzánk születettről, akár „kölcsön kapottról” van szó? Állandóan egyensúlyozunk a hagyjuk, hadd fedezze fel / élje át / jöjjön rá maga egyedül..., és az összegyűlt tapasztalatainkkal, tudásunkkal, magyarázatainkkal való segíteni / beavatkozni vágyás között... Az itt megtalálandó egyensúly az osztályteremben is nagy feladat.
És így, hogy ilyen sokan vannak a fiak, látom a sokféleségüket, állandó edzésben vagyok a helyzetek, problémák megoldásában, folyamatos az érzés, hogy nem lankadhat az ügyeskedésem, hogy mindegyikőjük legalább valamennyire azt érezze, hogy azért úgy nagyjából rendben a világ...

Az elmúlt húsz év alatt, amióta „anyukásat játszok”, rengeteg tapasztalatot szereztem a különböző színes, izgalmas helyzetekben. Tudom, milyen, amikor nem sikerül vigaszt nyújtani, pedig nagyon igyekszem, tudom milyen végletekig kimerültnek lenni az éjszakázások után, tudom milyen reménytelen a küzdelem a rend és tisztaság, no meg a tápláló , "és még finom is" ételek terén, átéltem a gyógyíthatatlan gyermekbetegség minden borzalmát, a harcot, amit (eddig még) nem sikerült megnyerni... De azt is, milyen finom egy gyerekszagú, kicsit ragacsos ölelés; milyen jó is enni adni nekik; hallgatni a szuszogásukat, ha végre alszanak; élvezni, hogy zajosak, és koszosak és néha nagyon sokan vannak; milyen felemelő a büszkeség egy-egy sikerük után; és milyen hallatlan ajándék minden gyerek. Lecke, tükör, kincs. Nagyon így gondolom.
Dante ezt rövidebben is meg tudta fogalmazni: "Három dolog maradt ránk a Paradicsomból: A csillagok, a virágok és a gyerekek."

Milyen érzéssel várod a 2. osztály tanítását?

A lelkesedés egy olyan motivációs erő, amit talán nem értékelünk eléggé mostanában. Én itt most meg tudom találni az engem lázba hozó feladatokat, tanulnivalókat, és tevékenységeket. Úgy érzem, azok között a tanárok között, akikkel együtt dolgozhatok, nem lesz nehéz lelkesnek maradnom, hiszen együtt kattog az agyunk, árad mindenkiből az új és jó kialakításának izgalma, felelőssége.
Milyen érzés? Várakozás. Tenniakarás. Türelem. Remény. Izgalom, hiszen sok az újdonság, nagy a feladat, igazi a felelősség. De ha csillog a szemem, akkor tudom, hogy meg tudom őrizni a rám bízottak csillogását is... , és most csillog.



Nyebolszin Paulina


Fekete Júlia Pálma osztálytanító 4. osztály, francia nyelvtanár

Te leszel a délutános tanítónénink. Mesélnél arról, milyen egy Waldorf napközi?

A Waldorf napközit az adott gyerekközösség formálja, de természetesen a pedagógus temperamentuma, illetve az iskola adottságai is. Azt tartom a legfontosabbnak, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a szaladgálásra. Az alsós korosztály mozgásigénye gyakorlatilag végtelen. Éppen ezért a Waldorf napköziben nem ücsörögnek a padban délután a gyerekek, mivel nincs házi feladat. Sok-sok körjátékot, labdázást, fogócskát tervezek, és ki nem hagynám az ugrókötelezést, ami a kedvencem. Mindezek mellett mindig biztosítok majd lehetőséget a kézimunkázásra is, a kéz is hadd mozogjon :)

A napközin kívül fogsz-e tanítani az iskolában? Eredetileg milyen szakos tanár vagy?

Francia nyelvtanár vagyok, a 3-4. osztályt fogom tanítani francia nyelvre.
Egerben végeztem, és a főiskolás évek alatt minden nyarat Franciaországban töltöttem, hogy jobban elmélyüljek a francia nyelvben. Később, amikor Zsombor fiam már 3 éves volt, Cognac mellett laktunk 9 hónapig.

Nyelvtanárként miben látod a Waldorf iskola előnyeit?

A Waldorfban versek, dalok, mondókák adják az alapot, a nyelvtanítás csak az adott idegen nyelven folyik, ennél fogva a gyerekek könnyebben bele tudnak helyezkedni a nyelvi sajátosságokba. De komolyan! Csak franciául beszélek az órán, így rögzítve egy csomó beszélt nyelvi mondatot, könnyedén, észrevétlenül.

Bár a mi iskolánk egyenlőre nem vállalja a sajátos nevelési igényű gyerekek oktatását, te azonban már tanítottál integrált iskolában is.
Szerinted jó-e ezeknek a gyerekeknek a Waldorf módszer? Jó-e az integrált oktatás, vagy az integráció színtere maga az élet kell hogy legyen?


Jónak látom az integrált oktatást, mert azt gondolom, hogy toleranciára nevel. A Waldorf módszert különösen megfelelőnek tartom a sajátos nevelési igényű gyerekeknél, mert mindenkiből kihozza azt, amiben tehetséges. A művészeti órák lehetőséget adnak a saját határok felfedezésére, és az örömöt okozó tevékenységek gyakorlására.

Dolgoztál Franciaországban a Bárka közösségben. Nem mindenki hallott róla, tudnál erről mesélni? Milyen volt és hogy kerültél oda?

A Bárkánál 5-8 sérült felnőtt él 2-3 gondozó asszisztenssel családi házakban, együtt. A segítők a világ bármely pontjáról érkezhetnek. Az ilyen családias légkörben több idő jut az egyéni problémákra, mint az intézményekben. A jobb képességű lakók üzemeknek dolgoznak be, mások foglalkozásokon vesznek részt, például kenyérsütés, gyöngyfűzés, kertművelés, állatgondozás, stb. Minden héten egy szabadnap, és havonta egy szabad hétvége jár az önkéntes asszisztenseknek, akik jelképes "zsebpénzt" kapnak munkájukért a teljes ellátás mellé. A lakók hétvégente programokon, kirándulásokon vesznek részt, illetve van számos olyan alkalom, ahol több közösség találkozik. Ezek a rendezvények mindig nagyon kellemes, szeretetteljes légkörben telnek.
A világ minden táján léteznek már ezek a keresztény alapítványok. Én 19 éves voltam, amikor először fölkerekedtem, hogy megismerjek egy Bárkát. Dijonba mentem, és rengeteg jó élménnyel tértem haza. Ezért is mentem ki minden nyáron, és persze nyelvtanulás céljából, így én összesen 4 Bárka közösséget ismertem meg. Nagyon kedveltem ezeket az időszakokat, mert rendkívül sokat kaptam az ott élő emberektől.

Már Franciaország előtt találkoztál a Waldorf módszerrel? Mi fogott meg benne? Franciaországban voltál Waldorf iskolában?

Sajnos Franciaországban nem jártam Waldorf közösségben, de ez a pedagógia már gyermekkoromban belopózott az életembe, mert a nagybátyám - édesapám testvére - az Oldenburg-i Waldorf iskola alapító tagja, antropozófus és zeneszerző. Évente többször látogatott haza, ilyenkor sokat mesélt nekünk az életét meghatározó Waldorf közösségről, mindig különleges és izgalmas történeteket. Legtöbbször hozta valamelyik fiát is, akik "waldorf" gyerekek voltak, és az öcsémmel nagyon szerettük azokat a heteket, amikor nálunk vendégeskedtek.
Engem az fogott meg a Waldorf módszerben, hogy biztosítja a gyereknek a teret a képességei kibontakoztatására, illetve figyelembe veszi az életkori sajátosságokat. Ezt fontosnak tartom ebben a felgyorsult világban.

Itthon tanítottál Waldorf iskolában? A te gyermekeid Waldorf óvodába, iskolába járnak?

Nem tanítottam még Waldorf iskolában, az én gyermekeim sajnos nem járhattak Waldorf intézménybe. Már mind a 3 gyermekem megszületett, amikor előkerült a Waldorf. Zsombinak jó lett volna, de messze volt minden iskola. Mi egy kis dunántúli faluban laktunk, és akkor még nem volt opció a költözés. Végül megérett bennem, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, ezért végeztem el a képzést is.

Igen, te most végzel a Waldorf pedagógus képzésen. Hogyan befolyásolta a családi életeteket a Waldorf pedagógia?

Az eddigi lakóhelyünk környékén sajnos nincs lehetőségem elhelyezkedni. Fehérváron barátaim élnek és ezért a költözést is el tudtam képzelni. Az itteni közösség szimpatikus volt nekem, és Ti is úgy éreztétek, hogy tudnátok velem együtt dolgozni, ezért már a költözés közepén vagyunk.
A Waldorf pedagógia úgy lopózott be az életünkbe, hogy az én tanulásom szinte észrevétlenül alakította a mindennapokat. Blanka lányommal kézimunkázni kezdtünk, Barnával egyre többet festettünk. A képzésen megtanultam kötni, horgolni, hímezni. Ezek azért nem voltak teljesen újak nekünk, Blanka például már értett a kézimunkához, ő nagyon sokoldalú kislány, a kötésben ő segített nekem :)

Mi az erősséged? Mire építesz, mi lesz nálad a vezérvonal a tanításban?

Ahogy korábban már mondtam, az én erősségem a mozgásban rejlik, így nem sok ücsörgést tervezek még a nyelvórákra sem, a napköziben meg eszembe se jut... A fő irányvonal a mozgás lesz nálam, mert kiskorom óta jelen van az életemben valamilyen sport. Művészi tornáztam, atletizáltam, aerobikoztam. Jelenleg deep workre járok és futok, ha időm engedi. A nyelvtanítás során is remekül alkalmazhatóak a mozgásos dolgok, változatosságra törekszem majd. Egyébként a saját nyelvtanulásomban mindig a beszéd volt az erősségem, ami jól jön, hiszen a waldorfos idegennyelv oktatásban elsősorban erre alapozunk, az írásbeliség csak a 4. osztályban jelenik meg.



Nyebolszin Paulina


>>> fel a lap tetejére

* * * * * * * * * * * *


Bergyár Viktória iskolaképviselő, francia nyelvtanár

Úgy hallottam, hogy nemrég még Franciaországban éltél és tanítottál. Mesélnél arról, hogy miként kerültél oda?

A férjem munkája vitt minket Franciaországba öt évvel ezelőtt. Közben én is dolgozgattam, németet tanítottam francia iskolásoknak és felnőtteknek.

Milyennek ismerted meg a francia oktatási rendszert? Hogyan érezted magad a francia iskolában?

Az óvoda teljesen más mint nálunk, igazából kis iskolának nevezném. 5 éves kortól kezdve ceruzával kezdik írni tanítani a gyerekeket, sokkal több az irányított, kötött foglalkozás és kevesebb a szabad játék, a természet megfigyelése, a kézműveskedés, a szóbeliség. A szülők akkor nyugodtak, ha a gyermekük már az iskola első osztályában ismeri a betűket és a nevét illetve rövidebb szavakat folyóírással le tud írni.
Az iskolába reggeltől estig járnak a gyerekek, igaz van egy két órás ebédszünet, amikor nagyon sokan hazamennek, de estére nagyon elfáradnak. És még utána jön a házi feladat, nem is kevés. Ezt a feszített tempót némileg ellensúlyozza az, hogy hét-nyolc hetente van két hét szünet illetve 11 éves korig szerdán csak délelőtt vagy egyáltalán nem mennek iskolába.
Az sem ritka, hogy a gimnazisták este fél hétig iskolában vannak.
És ami még furcsa volt számomra, hogy évente cserélődik az óvónéni és a tanító néni is, és a gyerekeket is kevergetik, nincsenek állandó osztályok, év elején újrarendezik őket. Viszont ennek az lett a szerencsés hozadéka számunkra, hogy hazatérésünkkor mindkét fiam gyorsan és könnyen be tudott illeszkedni egy számukra ismeretlen és új közösségbe.
Őszintén szólva nem mindig éreztem magam kényelmesen ebben a rendszerben, de hát amikor az ember külföldi, alkalmazkodik az adott ország szokásaihoz.

A gyerekeid is jártak ott iskolába vagy óvodába? Milyen volt?

Igen, a nagyobbik fiam a középső és nagycsoportot az óvodában, két és fél évet az iskolában ott járt, a kisebbik ott járta szinte végig az óvodát. Mivel ők nem ismertek mást, nekik ez volt a természetes, ott voltak a barátaik, a pajtásaik. Megszokták, de azt éreztem sokszor a minket körülvevő gyerekeken, hogy nem életkornak megfelelők az elvárások, túl magasra teszik a mércét a francia gyerekeknek, és nem mindig tudnak ennek megfelelni.

Tényleg van olyan, hogy francia gyermeknevelés, és mi a véleményed róla?

Nagyon fontos a francia szülők számára az udvariasság, a finom modor. Ezt már kicsi kortól szem előtt tartják. Az asztalnál való viselkedés étkezés közben a másik fajsúlyos téma, a franciák ugyanis rengeteg időt töltenek étkezéssel és nagyon megadják a módját. Néha az volt az érzésem, hogy sokkal szigorúbbak a szülők mint nálunk. Persze olyan, hogy francia szülő nincs, csak Pierre, vagy Marie, vagy Jean-Claude. Nem egyformák ők sem, ahogy mi sem, nem szerencsés általánosítani.

Mi hozott vissza Magyarországra?

Szerettünk volna közelebb lenni a családhoz, nagyszülőkhöz, itteni barátokhoz. És itthon lenni otthon. De nagyon szép éveket töltöttünk kint,a gyerekek megtanultak franciául, lett sok új barátunk, akikkel igyekszünk tartani a kapcsolatot. Rengeteg új élménnyel lettünk gazdagabbak a sok utazásunk során és egy kicsit most már oda is hazamegyünk, amikor arra járunk.

Hogy kerültél kapcsolatba a fehérvári Waldorf iskolakezdeményezéssel?

A húgom (Bergyár Judit) révén, aki az alapító szülők egyike, ő keresett meg, nem lenne-e kedvem az újonnan induló iskola munkájában részt venni.

Mit fogsz tanítani a Fehér Vár Waldorf iskolában?

Franciát, aztán később lehet, hogy németet is.

Különböző vélemények vannak arról, érdemes-e elsőtől idegen nyelvet tanítani a gyerekeknek. Milyennek képzeled a jó igegennyelv tanítást? Szerinted ez mennyire megvalósítható  a Waldorf tanrend keretei között?

Első és második, talán még harmadik osztályban csakis játékosan és szóbeli formában tudom elképzelni az idegen nyelv tanítását. Dalokkal, mondókákkal, játékokkal, sok mozgással. Ez egybeesik a Waldorf tanrenddel egyébként. Akkor jó az idegen nyelv tanítás – mint minden más -, ha a gyerekek örömmel jönnek órára, és szívesen vesznek részt rajta. És persze közben észrevétlenül, de megtanulnak rengeteg kifejezést és szót, ami később, amikor már tudatosan fogják használni a nyelvet, rendkívül hasznos lesz számukra.

Először tanítanál Waldorf iskolában? Izgulsz, hogy milyen lesz?

Igen először, és nagy várakozással tekintek elébe :)



Nyebolszin Paulina


>>> fel a lap tetejére

* * * * * * * * * * * *


Tövisháti Román Márta osztálytanító 2. osztály

Magyar-német szakos tanárként több multinacionális cégnél voltál vezető pozícióban. Hogy tértél vissza a pedagógiához? Miért pont a Waldorfot választottad?

Amikor a gyermekeim megszülettek, biztosan tudtam, hogy nem megyek vissza abban a formában dolgozni, közgazdászként. A családom mellett akartam maradni, ahhoz viszont túl örökmozgó vagyok, hogy egyáltalán ne dolgozzam valahol. Kézenfekvő volt a visszatérés a tanári hivatáshoz, elsősorban az időbeosztás miatt. A Waldorf felé is a gyermekeim tereltek: mindent elolvastam, ami gyerekekről szólt, így bukkantam Vekerdy Tamás könyveire, azokban pedig a Waldorf pedagógiára. Rögtön tudtam, hogy ez az, amit kerestem, ami a legközelebb állhat hozzám.

Mesélnél arról, hogy hogy jött létre a velencei tanuló csoport?

2012. óta próbálunk a Velencei-tó környékén Waldorf iskolát, óvodát létrehozni. Elsősorban megfelelő épület híján buktak el ezek a kezdeményezések. Egy osztálynyi gyermeket már elengedtem ’13-ban, de amikor tavaly is hasonlóképp jártunk, az akkori csapatot már nem volt szívem szélnek ereszteni. Felajánlottuk kolléganőmmel, Kókányné Filotás Mónikával egy évi önkéntes munkánkat azon családok részére, akik így, magántanulóként is szerettek volna hozzánk járni. Kilenc család tíz gyermekével kezdtük meg ezt a hihetetlenül gazdag és kalandos évet Velencén, egy felajánlott nyaralóban.

A tanuló csoport egy része Waldorf iskolában, másik része állami iskolában volt magántanuló? Hogy birkóztatok meg ezzel a feladattal? Milyen más nehézségek voltak még?

Négy kisgyermeket sikerült bejuttatni a Veresegyházi Waldorfba – nagy köszönet érte! A többiek viszont csak a helyi iskolákba fértek be, ennek nyilván az lett a következménye, hogy az ottani tananyagból kellett vizsgázniuk már félévkor is a gyerekeknek – ez pedig nem ugyanaz, mint a Waldorf Kerettantervben foglaltak. Végül így Waldorf módszerrel dolgoztunk, viszont meg kellett tanítanunk a folyóírást is. De ennek is megvolt az előnye: a gyakorlatban is láthattuk, mennyivel jobban működik a Waldorf módszer.

Ez merész vállalkozás volt a részetekről. Megérte?

Nagyon. Annyi csodában volt részünk az elmúlt egy évben, hogy az bármit megér. Olyan különleges helyzetben voltunk, amilyeneket egy hagyományos iskolában nem tapasztalhattunk volna meg. Saját magunkról is rengeteget megtudtunk, és ez egy pedagógus számára a legfontosabb fejlődési lehetőség. A folyamatos személyiségfejlődés pedig a jó pedagógiai munka alapja.

Biztosan tudnál valami biztatót mondani azoknak, akik bizonytalanok abban, hogy átjelentkezzenek-e egy induló Waldorf iskolába...

Én most úgy látom a szülői kör tagjait és az alakuló tanári konferenciát elnézve, hogy a Fehér Vár Waldorf Iskola egy igazán színvonalas, komoly iskola lesz. A Waldorf iskolák a gyermekeikről, önmagukról és a világról komolyan gondolkodó emberek, családok iskolája, így – bár anyagi értelemben hangsúlyozottan nem elit iskolák, szellemiekben szükségszerűen mégiscsak azok. Az, aki nem az „én is kibírtam” vagy a „lényeg, hogy közel legyen” elven keresi a gyermekének az iskolát, viszont olyan közösséget keres, ahol hasonló értékek mentén kísérik végig a gyermekeket fejlődésük útján, az bátran válassza a Waldorfot! Ha kell konkrét biztatás: a saját, nagyon okos, tehetséges gyermekeimet is ide szeretném járatni! Őket csakis a legjobb helyre vinnénk, a Tündérzug Ovi és a Fehér Vár Waldorf Iskola pedig az lesz!

Hány gyermeked van? Ők is ide fognak járni? Milyen egyszerre Waldorf tanítónak és Waldorf szülőnek lenni?

Hárman vannak: Marcell most harmadikos, Karinka a mi tanulócsoportunkban végzi az első osztályt és van egy kis Patrikom, aki most lesz öt éves. Szeretném, ha mindhárman ide járhatnának! Én nagyon élvezem, hogy egyszerre szülő és pedagógus is lehetek egy szerveződésben. Nagyon izgalmas több oldalról látni a dolgokat. Biztos, hogy egyszerű tanárként is mindent megtennék az iskolánkért, így viszont, hogy a gyermekeim is érintettek, százszorosan!

Az utóbbi időben egyre jobban úgy gondolom, hogy jó tanárnak lenni tehetség kérdése, és ez egy Waldorf iskolában, ahol a tankönyvek sem mentenek meg még inkább így van. Te hogy látod ezt?

Egy picit olyan ez számomra, mint a Kodály-módszer: lehet, hogy nincs mindenkinek abszolút hallása, de mindenki fejlődhet! Van, aki olyan szerencsés, hogy eleve jó tanár, de az is nagyon szerencsés, akinek ehhez sokat kell dolgoznia, hiszen úgy még értékesebb a megszerzett tudás, ha sokat dolgoztunk, fejlődtünk közben! Nyitottság, szeretet, folyamatos önfejlesztés: ezek mindenképp kellenek a jó tanárrá váláshoz (és nyilván minden hivatásban ez a fontos). És nem szabad elfelejtenünk, hogy személyiségünkkel neveljük a gyermeket. A legfontosabb, nem az, amit mondunk, hanem ahogyan. A tankönyvek pedig nem „mentik meg” azt, aki nem jó pedagógus: a hagyományos iskolák igazán jó tanárai annak kezelik a tankönyvet, ami: egy segítség, amitől el lehet és sokszor el is kell térni. A tipikusan „rossz tanár” az, aki ugye feladja a könyvet a 86 – 126. oldalig…. Ehhez nem kell tanárnak lenni.

Sok energiát vesz el a Waldorf? Mennyit kell készülnöd az órákra otthon?

Amennyit elvesz, ugyanannyit ad is vagy még többet. Sokat készülök, de ez az egyik legjobb rész! Imádom bevetni magam a könyvtárba, hazacipelek egy csomó könyvet, hogy ki sem látszok mögülük! Aztán csak lapozgatok, tervezgetek, elképzelek…A másik legjobb rész, amikor ott az osztályteremben hirtelen mégis mindent máshogy csinálok, mint elterveztem, mert mögém áll az a bizonyos angyal, és megsúgja, hogy most mégsem erre van szüksége a gyerekeknek, hanem egy másik versre, énekre, mesére.

Könnyebbséget jelent neked, hogy most újra első osztályosokat viszel?

Ez majd szeptemberben kiderül :) De most persze, azért talán kevésbé izgulok, hogy lehetett egy ilyen „gyakorló évem”.

A Waldorf iskola abban is más az államitól, hogy közösségre épít. Mi a tapasztalatod, hogy lehet jól működtetni egy szülői közösséget?

A Waldorf iskolákról, óvodákról lehet tudni, hogy ott igen „melós” szülőnek lenni, mert folyton programok vannak meg dolgozni kell... Hát igen. Waldorfba az jöjjön, aki közösséget (is) keres a családjának. A közösség pedig úgy jöhet létre, hogy sok időt töltünk együtt, és az együtt töltött időben jól érezzük magunkat! Ezért fontosak a szülői estek és az ünnepek, amikben az egész család részt vesz. A családok, szülők akkor fognak újra és újra eljönni és lelkesen részt venni ezeken, ha felszabadult vidámságban telik az együtt töltött idő, és lelkileg, szellemileg gazdagabban térnek haza.
A másik kulcs a közös munka, az, hogy együtt hozunk létre valamit. Ha Te magad fested az osztálytermet, varrod a babzsákot, akkor azt úgy fogod érezni, tényleg a Tiéd. Az együtt végzett munka pedig még jobban összeköt. Az, hogy a waldorfos szülők szinte maguk „építik fel” sokszor tényleg tégláról téglára az iskolát, nem is azért hasznos, mert így anyagilag nyilván előnyösebb, hanem azért, mert ez alatt az alkotási folyamat alatt jön létre a közösség.

Milyen érzéssel tölt el, hogy végre taníthatsz egy igazi Waldorf iskolában?

Hosszú vándorút után hazaértem – ilyen érzés.



Nyebolszin Paulina