november 14, 2014

Cikk rólunk

Tündérzug - ahol a szellem szabadon szárnyalhat

„Amikor a kisfiam egy képzeletbeli fűrésszel vágni kezdte a lábam, akkor megkérdeztem, miért csinálja ezt? Azért mert a lábad az egy nagy fatörzs és el kell vágnom – mondta a gyerkőc. Az más! - vágtam rá, akkor lehet!” – ezt a történetet idézi nekem Fodor-Gál Nikol, amikor a székesfehérvári Waldorf kezdeményezésről kezdünk beszélgetni, csak hogy lássam, mennyire mást jelenthet egy szituáció attól függően, hogy milyen szemszögből nézzük. Azt mondja, sok a félreértés a Waldorf kapcsán, az a nézet terjedt el, hogy itt mindent szabad, holott a szellem szabad, a pedagógia pedig gyermekközpontú, hagyja, hogy a gyerek felfedezzen és alkosson.

Nézzük akkor hát a Waldorfot, de ne általában a Waldorf pedagógiát, hiszen azzal könyveket töltöttek meg, elégedjünk meg most azzal, hogy a székesfehérvári Waldorf kezdeményezéshez kapcsolódó miérteket megválaszoljuk, s felvázoljuk, hol is tart ez a sokak számára fontos ügy.  Fehérváron még nem tudunk bekukucskálni egy Waldorf ovi mindennapjaiba, hogy megnézzük, milyen, akarjuk-e ezt, mert 2015 őszétől indul csak az első csoport, az első iskolai osztály pedig2016-ban. Kérdések kavarognak az emberben: vajon tudja az iskola, sőt már az óvoda, milyen az én gyerekem? Hogy mire képes? Tényleg gyerek lehet, vagy már idejekorán be kell állnia a taposómalomba? Mi a hasznos és mi nem? Az lesz sikeres felnőtt, aki már gyerekkorában hajtott és mindent bebiflázott? Kérdések kavarognak, tanácsok sorjáznak, mendemondák terjengnek, érvek és ellenérvek csatároznak.
A székesfehérvári Waldorf kezdeményezés csírája egy személyes történet: Fodor Gál Nikol, az egyik lapító, a Székesfehérvári Babahordozó Klub tagja elmondta: korábban már hallott a Waldorfról, de 2013 őszén realizálódott, hogy a saját gyermeke is hamarosan óvodáskorú, így elkezdett jobban utánanézni, és akkor jött rá, hogy a Waldorf felelne meg nekik a legjobban. Aztán mások is csatlakoztak.
- Ami nekem a legszimpatikusabb: a szellem szabadsága. Nagyon sokrétű a Waldorf pedagógia, de nekem az benne a legfontosabb, hogy a gyermekek kreativitása ébren van tartva. Ők is ritmusok szerint élik a napjaikat, úgy, mint más óvodákban. A szabadság kapcsán akadnak persze félreértések. Szokták mondani, itt mindent szabad. Ez nem igaz, a szabályok megvannak, a szellemnek van szabadsága. Azt is fel szokták emlegetni a Waldorf ellen, hogy kisebb a lexikai tudás, de szerintem a kevesebb néha több. Az sem igaz, hogy nehezebb a Waldorf iskolából továbblépni, hiszen az ember igen jól tud alkalmazkodni, amikor középiskolából egy teljesen más felsőoktatási rendszerbe kerül, nincs ez másként a waldorfosokkal sem. A szellem szabadságára kézzel fogható példa, hogy ha a gyerekek rajzolnak, a Waldorf oviban soha nem színeznek ki kész képeket, mert az már keretek közé szorítást jelent. Mindig üres lapot kap a gyerek, azt rajzol, amit szeretne, de van, amikor a témát megadják. De mást nem. Gondolni, képzelni és készíteni valamit - szabadon, saját fantáziáját használva, ez a lényeg. Úgy gondolom, ha túl sok a szabály, elveszik a kreativitás, elveszik az érdeklődés a világ iránt. Persze minden gyerek más, de ha mindig megmondják, hogyan kell valamit csinálni, és azért is szólnak, amit már magától ügyesen tud, akkor nem akar gondolkodni. Mert megszokja, hogy majd megmondja más. Ha ez kialakul, és ezt erősítik, akkor felnőtt korában sem tud kreatívan gondolkodni, pedig a legtöbb munkakörben szükség van a kreativitásra. Nemrég láttam egy telefongyártó cég hirdetését, és éppen ide vág: ha nem tudod a fizikát, meg tudunk tanítani, de ha nem tudsz mit kezdeni egy helyzettel, nem tudunk mit kezdeni veled. A kérdés az, hogy meg akarod oldani a problémát vagy nem? – ezt üzente a hirdetés. Emésztgetem a hallottakat és úgy sejtem, nem könnyű nézőpontot váltani, még akkor sem, ha a legjobbat akarja az ember. Például a gyermekének.
- Kicsit talán elkanyarodtunk a kezdeményezésünktől – nevet Nikol, aztán gyorsan sorolni kezdi a gyakorlati lépéseket, amelyek elintézése 2013 óta kitölti a mindennapokat. Mert igen, a Waldorf oviért és iskoláért keményen meg kell dolgozni. De erre még visszatérünk.
Pár perc alatt áttekintünk egy évet: egy Waldorf intézmény mindig szülői kezdeményezésre jön létre. Az igény megvolt, az információkat pedig elkezdték összeszedni. Kiderül, nagy segítség volt, hogy Kápolnásnyéken előző évben elindult már egy hasonló kezdeményezés, végül külső okok miatt nem sikerült az alapítás, de a sok információ és munka nem veszett el, hiszen a székesfehérvári csapatnak már nem kellett mindent nulláról kezdeni. Volt már tehát egy egyesület, ahhoz csatlakoztak a fehérvári kezdeményezők, felvették a Waldorf Szövetséggel a kapcsolatot, jelezték, hogy indulna egy óvoda és egy iskola. Lett egy mentora a csapatnak a szövetségen keresztül, ő Matuz Erika, aki egy másik Waldorf ovit vezetett az idei évig. Ő a projekt szakmai mentora, havonta egyeztettek, mi hol tart, mi a következő lépés. Adtak fel hirdetést, amelyben óvónőt kerestek, hiszen 2015 szeptemberétől már indul az óvoda. Párhuzamosan jogszabályokat tanulmányoztak és épületet kezdtek keresni. 
- Ami nagyon fontos, hogy a szülői közösséget, mint közösség kell erősíteni. Komoly munkáról van szó, később pénzügyekről, fontos, hogy egymással jól kommunikáljunk. Nálunk a Babahordozó Klubból formálódott egy alapmag, elkezdtünk dolgozni az ügyön. Az épület megtalálása nagyon nehéz, ez a fejezet a mai napig sem zárult le. A Waldorf óvodáknak van egy ideális környezetük, amit célunk volt megtartani. Természet közeli, családi házas övezetet kerestünk. Ráadásul nem csak a Waldorf, de az általános óvodai szabályoknak is meg kell felelni, például csak három méter belmagasságú épület jöhet szóba. Az önkormányzattal is tárgyalunk, jelenleg ezen a vonalon próbáljuk megtalálni az alkalmas épületet, de van B tervünk is. Egy biztos: 2015. május 31-ig készen kell lennie az épületnek abban a formában, ahogy az óvodások majd használják, a papírokat is le kell adni.
Azt még nem tudjuk pontosan, hol játszanak majd a Tündérzug ovi apróságai, azt azonban már igen, hogy kivel. Nikol csillogó szemmel azt mondja: egymásra találtunk az óvónővel!
- Fontos, hogy a szülői közösség elvárásai, alapelvei és az óvónő elképzelései találkozzanak. Vannak hagyománytisztelőbb és kicsit modernebb óvodák, ez a szülői közösségtől és az óvónőtől függ. Dolgozunk, hogy szépen összefésüljük a szülői elvárásokat, igaz, belülről ez néha kusza kissé, ezért egy mediátorral dolgozunk együtt. Így alakult ki eddig az, hogy a mi ovink egy kicsit a modernebb vonalat képvisel majd.  Van olyan óvoda, ahol a gyerek nem mehet be például Hello Kittis pólóban, vagy nem nézik jó szemmel, ha otthon műanyag játékkal játszik. Mert a Waldorf oviban csak természetes anyagú játék van, ez támogatja a pedagógiát. Van, amelyik intézmény azt mondja, ha már megvan a műanyag játék, ne dobd ki, de kínálj fel választási lehetőséget! Mi próbáljuk a Tündérzug ovit közelebb hozni a modernizációhoz. Jól látom, hogy miért ragaszkodik a Waldorf a hagyományhoz, az segíti a pedagógus munkáját, de be kell látni, ezen alapok lefektetésénél 1919-ben, Steiner idejében szó sem volt műanyag játékról és elektronikai eszközről. Kíváncsi lennék, mit mondana most. Amiben fontos ragaszkodni a hagyományhoz, nem kérdés, hogy ragaszkodunk. Amiben lehet, abban lazítunk picit.  Nikol azt mondja, maximális a bizalom az óvónőben.
- Lehet a Waldorf pedagógia jó vagy rossz, minden a pedagóguson múlik. A vezető óvónőnk már kettő ovit alapított.
Biztosan sokakban felmerül, hogy ez szép és jó, de mégis mibe kerül?
- Létezik az egyesületünk, tagdíjat fizetünk, évi 20000 forintot, ez a minimális összeg, hogy működő egyesületet fenn lehessen tartani. Ami költség folyamatában jön, azt a közösség vállalja fel. Ebben látszik a Steiner-féle hármas: szabadság a szellemben, egyenlőség a jogban és testvériesség a gazdaságban. Ebből soha nem lehet vita. Ha többet tudok vállalni, többet adok, mindenki a saját lehetőségéhez mérten. Ez Waldorf közösségi alapelv. Tény, hogy a legelején kell a legtöbb pénz. Szponzorokon keresztül is próbálunk forrást találni, de kell szülői hozzájárulás is, létezik például szülői kamatmentes kölcsön is. Az állami támogatás nem tudja fedezni az óvoda teljes költségét, a fenntartónak kell kipótolni, ez maga az egyesület. Honnan van ez a hiányzó pénz? Ez igényel közösségi munkát.  Rendezvényeket szervezünk, amikért pénzt lehet szedni. És marad végül a szülői hozzájárulás. Célunk, hogy 25 ezer fölé ne menjen ez a díj havonta.
Abban megegyezünk, hogy szülők nélkül a Waldorf ovi nem működik. Aki úgy gondolja, hogy egyszer csak beíratja majd a gyerekét az oviba, amit mások létrehoztak, az téved. A jelenlegi alapító csapatnak ugyanis bővülnie kell. Bármikor be lehet kapcsolódni, mindig van tennivaló. Kell a friss vér! - summáz Nikol.
- Minden szülő másban tud segíteni. Sokat és keményen dolgozunk, de két intézményről beszélünk. Az iskolaalapításhoz a jogszabályi hátteret összeszedtük már, az első osztály tanítójelöltje megvan, plusz vannak tervek az épületre. Első körben ezt is önkormányzati vonalon próbáljuk, a cél az, hogy egy jelenleg iskolaként működő épületben legyen helyünk. Lesz mentoriskolánk, folyamatban vannak iskolalátogatásaink. Várjuk a pedagógusokat, de arra is van lehetőség, hogy valaki most kezdje el a kiegészítő képzést, hiszen nálunk lesz fogadókészség 2016 őszétől. Az ELTE Bárczi Gusztáv gyógypedagógiai karán van ilyen képzés.
S hogy mit tanult a közösség az óvoda alapítása során?
- A közösség erősödött. Nagyon jó, ha csapatban csinálsz valamit. Amikor a saját energia fogy, vagy a lelkesedés alábbhagy, mindig van, akiben éppen több van, akkor ő húzza a csapatot. Egyedül nem tudsz csinálni semmit.  Egy fadarabot még eltörsz egyedül, kettőt nehezen, négyet már nem tudsz eltörni. A közösség ereje nagyon erős.


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Megjegyzése moderálást követően kerül fel oldalunkra.