február 15, 2013

Velencei-tó környéki Waldorf Toborzó, 2013. 2. 12.


Tegnap végtelenül izgalmas estém volt. Eddig a férjem járt a waldorfos rendezvényekre, de ez mostantól másképp lesz.
Magdinak (mentorunk, az óbudai Waldorf-iskola osztálytanítója) köszönhetően megismertem a 4 manót, a piros színű BanBalambért, a zöld MegMenyhértet, a sárga SzorSzervácot és a kék BólBoldizsárt, akik segítenek a gyerekeknek abban, hogy a matematika ne rémisztő tantárgy, hanem játékos tanulás lehessen. Szinte magam előtt láttam azt a 7 éves kisfiút, aki miután - tanári segítséggel - maga készítette el fából kötőtűit, hatalmas lelkesedéssel állt neki megkötni a furulyatokját, hogy legyen miben tartani a hangszerét. Edith révén bepillanthattam a betűtanulás rejtelmeibe és én lehettem a kevély király legkisebb királyfia (lánya :), aki kivont karddal keresi új királyságát. Az alliteráció nem véletlen, ezzel a mesével tanulják meg a gyerekek a K betűt, mint ahogy minden mássalhangzónak megvan a maga meséje.

Vadásztam medvére, tartottam a tenyeremben békát, ugrottam át kisegeret, és újra gyereknek érezhettem magam néhány percig. Egy olyan gyereknek, aki sosem voltam, hiszen az iskolánkban szépen, fegyelmezetten ülni kellett a padban, és 45 percen át figyelni a tanítóra.

Csilla (az óbudai Waldorf-iskola euritmia tanára) mesélt nekünk arról, hogyan segíti a különös hangzású euritmia mozgásművészeti tantárgy - melyet leginkább a látható ének, látható beszéd kifejezéssel lehet körülírni - a gyermekek mozgásfejlődése mellett a betűk és számok elsajátítását. Megtudhattam, hogy ha gyermekeimet ebbe az iskolába íratom, akkor bizony csak harmadikban fognak megtanulni folyóírással írni, ahogyan ez az anatómiai fejlődésükből következik is, és bizony lehet, hogy lesz, aki ezért furcsán fog ránk nézni. Megismerhettem egy bátor szülőpárost és egy határozott apukát, akik annyira csalódottak a mai oktatási rendszerben, hogy inkább magántanulóként otthon oktatgatják csemetéiket, és reménykednek benne, hogy végre itt a környéken is elindul a waldorf-oktatás. A találkozón részt vett egy kedves elsős tanító néni is, aki tudtán kívül maga is waldorfos módszerekkel oktat, és egy óvó néni, aki felvállalta, hogy eljön közénk tájékozódni a nagycsoportosai kedvéért.
Eközben a férjem egy másik iskola rendezvényén üldögélt, ahol elkápráztatták a szülőket azzal, hogy az iskolában mennyi modern oktatási eszköz található, a gyerekek mennyi versenyt nyernek, hányféle táborba, különórára lehet hordani a kicsiket, az iskolaérettségi vizsgálaton pedig az a legfontosabb feladat, hogy a 6-7 éves gyermek tud-e ülni egy helyben 45 percig.
Azt hiszem, mi már választottunk, és minden erőnkkel azon leszünk, hogy szeptemberben útjára indulhasson az első Waldorf-iskola Fejér megyében.

1 megjegyzés:

  1. Szia Kata!
    köszi, hogy visszavittél pár percre a kedd estébe :).
    meg azt is, hogy ismét eszembe vésted, mekkora ereje van a saját tapasztalatnak. olyan jó lenne, ha mindenki, aki iskolát választ, megismerkedhetne több módszerrel is mielőtt beülteti a gyerekét egy adott iskolába/rendszerbe...

    VálaszTörlés

Megjegyzése moderálást követően kerül fel oldalunkra.