Tegnap végtelenül izgalmas estém volt. Eddig a férjem járt a
waldorfos rendezvényekre, de ez mostantól másképp lesz.
Magdinak (mentorunk, az óbudai Waldorf-iskola osztálytanítója) köszönhetően megismertem a 4 manót, a piros színű BanBalambért, a zöld
MegMenyhértet, a sárga SzorSzervácot és a kék BólBoldizsárt, akik segítenek a
gyerekeknek abban, hogy a matematika ne rémisztő tantárgy, hanem játékos
tanulás lehessen. Szinte magam előtt láttam azt a 7 éves kisfiút, aki miután -
tanári segítséggel - maga készítette el fából kötőtűit, hatalmas lelkesedéssel
állt neki megkötni a furulyatokját, hogy legyen miben tartani a hangszerét.
Edith révén bepillanthattam a betűtanulás rejtelmeibe és én lehettem a kevély
király legkisebb királyfia (lánya :), aki kivont karddal keresi új királyságát. Az alliteráció nem véletlen, ezzel a mesével tanulják meg a gyerekek a K betűt,
mint ahogy minden mássalhangzónak megvan a maga meséje.Vadásztam medvére, tartottam a tenyeremben békát, ugrottam át kisegeret, és újra gyereknek érezhettem magam néhány percig. Egy olyan gyereknek, aki sosem voltam, hiszen az iskolánkban szépen, fegyelmezetten ülni kellett a padban, és 45 percen át figyelni a tanítóra.
Eközben a férjem egy másik iskola rendezvényén üldögélt,
ahol elkápráztatták a szülőket azzal, hogy az iskolában mennyi modern oktatási eszköz található, a gyerekek mennyi
versenyt nyernek, hányféle táborba,
különórára lehet hordani a kicsiket, az iskolaérettségi
vizsgálaton pedig az a legfontosabb feladat, hogy a 6-7 éves gyermek tud-e ülni
egy helyben 45 percig.
Azt hiszem,
mi már választottunk, és minden erőnkkel azon leszünk, hogy szeptemberben útjára
indulhasson az első Waldorf-iskola Fejér megyében.
Szia Kata!
VálaszTörlésköszi, hogy visszavittél pár percre a kedd estébe :).
meg azt is, hogy ismét eszembe vésted, mekkora ereje van a saját tapasztalatnak. olyan jó lenne, ha mindenki, aki iskolát választ, megismerkedhetne több módszerrel is mielőtt beülteti a gyerekét egy adott iskolába/rendszerbe...