június 01, 2012

Dinnyés, 2012. május 26. délelőtt - szubjektív

Az első alkalom, amikor megmutatkozunk kifele, amikor egy társadalmi célú kezdeményezés kereteiben találkozunk a rendezvényszervezés kihívásaival. Bukdácsoltunk, hoztuk magunkkal a betokosodott szokásainkat. Féltünk tőle, ezért a másiktól vártuk az események kézben tartását.
Sok dolgunk van még magunkkal, egymással...

Aztán jöttek a meghívott előadók, akik magabiztosságukkal, elhivatottságukkal, normálisságukkal visszahozták nekünk a meccset. Huffmann Szilvia és Csípőné Németh Ildikó - két waldorf anyuka (szumma hat gyereké), és két, waldorf iskolás éveinek utolsó szakaszát élő diák: Csípő Lilla Fruzsina, 12-es és Huffmann Alex, 10-es.

A gyerekek... - nos, nekik keresve sem találhattunk volna jobb helyszínt. Rohangáltak, ordítoztak, festegettek, gyurmázgattak - ki-ki vérmérséklete szerint. Segítőink, Eőry Mercedes és Hajas Ági, mindent megtettek, hogy jól érezzék magukat.

És sokan, nagyon sokan voltak azok az érdeklődők, akik eljöttek, és azok is, akik visszaszóltak, hogy jönnének, de más elfoglaltságuk van. Köszönjük mindenkinek!

Így a végére maradhat az optimizmus: egy hónap múlva okosabban, érettebben, interaktívabban várhatjuk a következő találkozót és vonhatjuk le a tanulságokat.

1 megjegyzés:

  1. Hosszas beszélgetésekben arra jutottunk, hogy sokan sokféleképpen láttuk, látjuk magunkat - és ebben van az erőnk, ezért fontos, hogy ezt tudatosítsuk kifele, befele egyaránt.
    Én így láttam.

    VálaszTörlés

Megjegyzése moderálást követően kerül fel oldalunkra.